Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
782 VARGA JÁNOS helyezettek végleges listájáról hiányzott a már kilenc hónapja raboskodó Táncsics Mihály neve.1 9 A Táncsics-ügyről tulajdonképpeni indulásakor az illetékes hatóságok sem gyaníthatták, hogy végkifejlete harmadik Táncsics-per néven kerül be a magyar történelembe. Minden azzal kezdődött, hogy a pesti rendőrség 1860 februárjában egy rutinellenőrzés során igazoltatott egy 28 éves fiatalembert, aki Rab Istvánnak, erdélyi származásúnak és a Császári Belügyminisztérium fogalmazójának mondta magát. Utóbbi állítását azonban hitelt érdemlő módon nem tudta bizonyítani. A felvilágosításért megkeresett belügyminisztérium tájékoztatója némi meglepetéssel szolgált: Rab — másként szülőfaluja után felvett írói nevén: Zajzoni — valóban belügyi fogalmazó volt, ám hivatali posztját feletteseinek tudta és engedélye nélkül még 1859 őszén, ismeretlen helyre távozva, elhagyta, mégpedig úgy, hogy fizetési előleget vett fel, és a számára egy évre kiadott szálláspénz illetéktelenné vált hányadát sem térítette vissza. A belügyminisztérium mindenesetre kérte ennek az összesen 105 pengőforintnyi összegnek a behajtását. A Pesten 1860 januárja óta tartózkodó Rabot erre a rendőrség őrizetbe vette, és nyomozni kezdett abban az irányban, hogy korábbi beosztása sérelmére vagy azt ürügyül használva, nem követett-e el valami visszaélést. A végrehajtott házkutatás Rab papírjai közt, annak Üllői úti lakásán, egy kézzel írt kiáltványt is talált. Ez az „Iljú barátim" címet viselte, és tartalmának célja a pesti főállamügyészség fogalmazása szerint az volt, hogy a magyar fiatalságot gyűlöletre izgassa a császári és királyi osztrák kormány ellen, sőt nyilvánvalóan kimerítette a felkelésre lázítás fogalmát, mert e szavakkal végződött: „Legyetek vele tisztában, Magyarország ifjai, hogy felétek irányul a népek figyelme; az újra tömörülő népek ösztönösen érzik, hogy kellő időben üt a szabadság órája." Rab azt vallotta, hogy a proklamációt Pestre érkezése után egy este a Fillingerkávéházból (a Pilvaxból) távozóban egy számára teljesen ismeretlen embertől kapta, aki a kávéházból a szűk utcán követte, majd egy kapualjba vonta őt, és a kiáltványt kezébe nyomva, felszólította annak továbbadására. Az irat terjesztését azonban Rab tagadta, sőt azt hangoztatta, hogy a szöveget nem is olvasta teljesen végig. Mivel pedig az írás nem Rab kezétől származott, már úgy látszott, hogy a további nyomozás holtpontra jut, és Rab — mint magános vétkes — legfeljebb kormányellenes röpirat bejelentésének elmulasztásáért vonható felelősségre. Március elején azonban az ügy váratlan fordulatot vett. Ekkor utazott Pestre Dravetzky Lajos bihari földbirtokos, a megye hírhedt reformkori konzervatív szolgabírája, hogy meglátogassa Mihály nevü 17 éves fiát, aki az ottani ipariskola 19 A főtörvényszéki kerületek jelentései a Magyar Királyi Udvari Kancellária Általános iratai közt a VI. P/2 1861:1593, 1950, 2303, 2305, 2821. és 5185. számok alatt találhatók. — Amnesztiában részesült Sárosy Gyula is. Táncsicsról viszont azt jegyezte meg a pesti fötörvényszéknek az immár főtörvényszéki elnökké előlépett Eötvös József aláírásával ellátott kimutatása: „Noha a közkegyelem — ti. Táncsicsra — feltétlenül alkalmazhatónak találtatott, e határozat végrehajtása felsőbb utasítás folytán felfüggesztve."
