Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
774 VARGA JÁNOS ítéletek legmagasb királyi kegyelemből kifolyó közbocsánat útján" eszközlendő megszüntetéséhez. Majd leszögezte, hogy a büntető törvénykezés körében „a mostani viszonyok között gyors, jogos s minden tekintetben törvényes igazságszolgáltatás felette nehezen" gyakorolható, „főleg ha a vád érdemét politikai cselekmények képezik". Ennek okait három körülményben látta. Elsőnek a bíróságok nehéz helyzetét emelte ki, és ennek bizonyítékaként hozta fel, hogy egyrészt a megyék és városok —a hírlapok tanúsága szerint — a létező „bírói hatóságok és közegek iránt ellenszenvet tanúsító" kívánalmakkal lépnek fel, másrészt pedig „több helyeken már az eddigi bíróságok megszüntetését tárgyazó határozatok is hozattak". Azután azt hangsúlyozta, hogy az érvényben levő és a bíráskodásban kötelezően követendő törvények sajátos jellegüknél fogva könnyűszerrel tüntethetők fel „gyűlöletes színben". Ennek magyarázatát is megkísérelte Bovánkovics kifejteni. „A magyar alkotmányos élet előbbi korszakában" — írta a főügyész — „a politikai bűntételek", vagyis „azon tények, melyek az államra nézve ártalmasak, s ez okból büntetésre méltónak találtattak, a törvények betűje és szelleme szerint, miként azt felségárulási s hütlenségi eseteket kijelelő törvények szerkezete mutatja, lényegileg olyanok valának, melyek az alkotmányos szabadság határain túl estek."(Kiemelés tőlem. — V. J.) Ezzel szemben a Magyarországon is alkalmazott osztrák ВТК azon szakaszai, amelyek „az állami közbátorság ótalmára s az állam szerkezettel azonosított politikai rend fenntartására célzó" szabályokat fektetik le, nem konkrét tényeket tartalmaznak, hanem „általános s ekép a törvényt alkalmazó egyének politikai nézete s felfogása szerint tágítható értelműek", ezért — főleg ha a hasonló jellegű perrendtartás előírásait is tekintetbe vesszük — „magukban az egyéni szabadságra nézve sokkal szorítóbb korlátokat foglalnak, mint az e tárgybeli magyar honi törvények s eljárási szabályok". Bovánkovics szerint mindez annak a következménye, hogy e ВТК megalkotásakor és életbeléptetése idején „az egész osztrák birodalomban alkotmányos jogok és törvények hijányozván — alkotmányszerü viszonyok azon törvények felállításánál legalább döntő hatállyal bizonyosan nem voltak". A főügyész e kacifántos fogalmazással azt kívánta óvatosabb formában kifejezni, hogy az osztrák ВТК politikai vonatkozású paragrafusai az abszolutista uralkodó akaratából, az ő abszolutizmusának védelmében születtek. Végül a harmadik olyan körülménynek, amely az ítélkezés területén „nagy mértékben" szolgálhat „kétség és ingataság előidézésére", azt tekintette a főügyész, hogy a politikai viszonyok alakulása folytán „a magyar államszerkezet törvényszerű alakja felett", ebből következően pedig „a politikai bűntételek vagy vétségek tárgyára nézve is lényegileg különböző nézetek és fogalmak támadtak". Bovánkovics végkonklúziója kettős: kétségbe nem vonhatónak minősíti, hogy az általa taglalt körülmények az igazságszolgáltatásra „ártalmas" kihatásúak, mégsem tud egyetérteni azzal, hogy a tárgyalt bajok, valamint a budai főtörvényszék által hangsúlyozott probléma „utasítás alakjában kiadandó egyes és kivételes szabályokkal orvosoltassanak". Mégpedig azért nem, mert elmélet és tapasztalat
