Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
772 VARGA JÁNOS Benedek közleménye. Ezek folytában a Pesti Cs. K. Országos Főtörvényszék felküldte a kérdéses táblázatokat, előzőleg viszont kegyelemre ajánlotta a kiskőrösi ügy vádlottjait: Zsemberyt és Oroszit. Mivel azonban a fentiekben a minisztérium mindeddig nem nyilatkozott, azon perekben viszont, amelyekben az eljárást a minisztérium utasítása értelmében hallgatólagosan leállították, „a vizsgálati eljárás folytatása s a végtárgyalás megtartása a letartóztatás alatt levő vádlottakat terhelő hátrány nélkül hosszabb időre nem halasztható", Bovánkovics Vaytól kért a teendőkre nézve mielőbbi utasítást.6 Ámde a főkancellár ugyancsak hallgatásba burkolódzott. Funkciója nem hatalmazta fel ilyen irányú döntésre, azt pedig, hogy legfelsőbb helyen sincs még végleges elhatározás, célszerűtlennek tartotta az illetékességébe nem is tartozó bírói szervek tudomására hozni. Egy újabb hónap elteltével a Pesti Cs. K. Országos Főtörvényszék, amely — akárcsak a többi bírói fórum — mit sem tudhatott az újabb intézkedések késésének okairól, megunta a várakozást. Joggal tartott attól, hogy a büntetőeljárásoknak mind folytatása, mind pedig halogatása esetén egyre mélyül az országban az az elégületlenség, amely az abszolutista ВТК szerint eljáró bíróságokkal szemben gyülemlett fel, és amelynek korántsem kizárható kirobbanása éppen az ítélőkart fenyegetheti. Ez az aggodalom is indíthatta Eötvös Józsefet,7 a Főtörvényszék alelnökét, hogy december 24-én újabb beadvánnyal forduljon a Kancelláriához. Eötvös, az előzmények ismételt összefoglalása után, mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a Budai Cs. K. Országos Törvényszék mellékelt december 20-i jelentésének tanúsága szerint az igazságügyminisztérium októberi rendeletei óta, „de különösen a legutóbbi napokban számos oly bűnvádi jelentés jutott a budai országos törvényszékhez, melyek felségárulási, csendháborítási és főleg felségsértési bűntetteket tárgyaznak". A vonatkozó minisztériumi rendelet azonban „igen sok oly nehézségre szolgáltat alkalmat", amelyeknek gyors és „alapos" eloszlatása az igazságszolgáltatásnak és „az emberiségnek" egyaránt érdeke. E nehézségek közül Eötvös 4 főbbet emelt ki. Mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy Lasser rendelete nem kötelezöleg ugyan, de engedőlegesen oly alapszabályt állított fel, amelynek értelmében a formuláréban megjelölt bűntények esetében „a késedelmet nem szenvedhető" vizsgálati lépések megtehetők, ez az általános fogalmazás viszont „a vizsgáló bírák egyéni felfogásainak igen tág kört enged". Azután számos olyan bűntény fordul elő a fentiek között, amelyekkel kapcsolatban a vizsgálóbíró a még érvényes Perrendtartás (Strafgesetzprozessordnung) 156. §-a alapján halasztást nem tűrő lépésnek kénytelen tekinteni a vizsgálati fogság elrendelését is, ez pedig csakis rossz vért szülhet. Továbbá a rendelet azzal, hogy a bizonyítási eljárás végleges befejezését bizonytalan időre felfüggeszti, „a vizsgálati fogságnak sok esetben nem okadatolható hosszabbítását idézi elő". Végül: az olyan szabadlábon hagyott vádlottakat, akik ellen már jogérvényes perbefogási 6 MOL. MKUK. Általános iratok (D 189) VI. P/2 1860:891. 1 Nem azonos báró Eötvös Józseffel.
