Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767

TANULMÁNYOK Varga János AMNESZTIA JANUÁRBAN (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) Lovag Joseph Lasser, az alig pár napja kinevezett osztrák birodalmi igazságügyminiszter, 1860. október 25-én rendeletet bocsátott ki az öt magyarországi (pesti, pozsonyi, soproni, eperjesi és nagyváradi), az erdélyi (nagyszebeni), a szerb-vajdasági (temesvári) és a horvát-szlavóniai (zágrábi) Országos Fötörvényszékek (Oberlandesgerichtek) elnökségeihez. Arra utasította őket, hogy „a legszigorúbb hivatali titoktartás mellett" kötelezzenek valamennyi alattuk álló bíróságot minden olyan 1859. január elseje óta általuk lefolytatott büntetőeljárás és hozott ítélet kimutatására, illetőleg beküldésére, amelyeket a Büntetőtörvénykönyvnek a rendelethez csatolt két formanyomtatványban feltüntetett paragrafusai egyike vagy másika alapján indítottak, illetőleg mondtak ki. Egyszersmind előírta, hogy a Fötörvényszékek a saját illetékességi területükről beérkező bűncselekmény-, illetőleg vétséglistákat — ugyancsak a mellékelt formuláré szerint — összesítve és „a lehető legnagyobb sietséggel" terjesszék a minisztérium elé. Három nappal később újabb — kiegészítő — utasítás érkezett a Főtörvényszékekhez. Ennek értelmében alsóbb bíróságaikat, szintén a legnagyobb titoktartás mellett, arra kellett felszólítaniuk, hogy az előző rendelet első számú formuláréjában megjelölt bűncselekmények és vétségek ügyében „további intézkedésig" ne tűzzenek ki ítélethozó szóbeli végtárgyalást; olyan esetekben pedig, amelyekben a végtárgyalást már elrendelték, azt a büntetőeljárás vonatkozó — 248. — paragrafusa értelmében „feltűnést nem keltő módon és anélkül, hogy bármiféle miniszteri rendeletre kifejezetten hivatkoznának", napolják el. Ugyanakkor engedélyezte a vizsgálati eljárás olyan lépéseinek törvényes megtételét, amelyek nem tűrnek halasztást.1 A táblázatok felkérésének célját nem árulták el Lasser rendeletei. Azt sem tudhatták a címzettek, hogy az igazságügyminiszter nem önkényesen, hanem a birodalmi minisztertanács egy-két nappal korábbi állásfoglalásának végrehajtását előkészítendő járt el.2 Az érintett bírói szervek előtt mégis egyértelműnek látszott, 1 Mindkét rendelet egykorú hiteles másolata — a bennük érintett formanyomtatványokkal együtt — megtalálható: Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL), Magyar Királyi Udvari Kancellária (a továbbiakban: MKUK) Altalános iratok (D 189) 1860: 256. 2 Erről egyértelműen tanúskodik Lassernek az újonnan kinevezett magyar kancellárhoz: Báró Vay Miklóshoz 1860. november 9-én intézett átirata. — Uo.