Századok – 1987

FOLYÓIRATSZEMLE - Morjakov; V. L: Az orosz felvilágosodás (XVIII-XIX. sz.) kutatása a szovjet történetírásban 756

756 FOLYÓIRATSZEMLE V. I. MORJAKOV AZ OROSZ FELVILÁGOSODÁS (18-19. SZ.) KUTATÁSA A SZOVJET TÖRTÉNETÍRÁSBAN A szovjet történészek az 1940-es évek végétől kezdték tudományos felkészültséggel vizsgálni a felvilágosodás problémáját. Értékeléseik során a marxizmus klasszikusainak (Engels, Lenin) megállapításaiból indultak ki, amelyeket szerzőnk is előrebocsát. Az oroszországi felvüágosodás kialakulására vonatkozóan több álláspont is megfogalmazódott. A. P. Szumarokov és mások szerint a 18. sz. első felétől lehet beszélni az orosz felvilágosodásról, mert a korszak társadalmi gondolkodásában kimutatható az antiklerikalizmus, a vallási türelem hirdetése, a felvilágosult abszolút uralkodó népszerűsége, a deizmus éa humanizmus. Mások (A. P. Valickaja, P. N. Beskov stb.) a 17. sz. végétől számítják ezt az egyetemes jelenséget Oroszországban, amikor a társadalmi igazságtalanságok felszámolására a műveltség elterjesztését kezdték hirdetni. A többség - s szerzőnk ide sorolja magát - a 18. sz. 60-as éveire teszi az orosz felvilágosodás kezdeteit, amikor megindult a feudális viszonyok bomlása, megjelentek a társadalmi felszabadítás eszméi, előtérbe került a népért való aggódás. Morjakov úgy véli, hogy a felfogások sokféleségét a fogalmi tisztázatlanság, a felvilágosodás és a felvilágosítás közötti disztingválás hiánya magyarázza. Az előbbi a társadalmi gondolkodás irányzata, amely adott fejlődési szakaszban, meghatározott társadalmi tartalommal rendelkezett. Antifeudális, antiklerikális, a hittel szemben a tudás szerepét hangsúlyozó, a polgárság életszemléletét, törekvéseit tükröző irányzat, amely a nemzeti érdekekre is tekintettel tud lenni, cselekvésre mozgósít. A felvilágosítás viszont kronológiaüag szélesebb intervallumban funkcionált, tartalmilag összetettebb, dominánsan kulturális jelenségként értelmezhető. Szerzőnk az előbbi értelmezést vallja, s a felvilágosodás regionális változatainak elkülönítését is ennek alapján foglalja össze - természetesen a gazdasági-társadalmi, a politikai és a kulturális fejlettség függvényében. Klasszikusnak az angol, francia, észak-amerikai felvüágosodást tekinti, amely fejlett polgári viszonyokban gyökeredzett. Feudális viszonyok közepette, külső inspirációra alakult ki a jelenség a következő típusnál (Oroszország, Poroszország, a Habsburg-monarchia, az 1772 előtti Lengyelország, olasz, spanyol területek). Hasonló társadalmi feltételek, de az állami önállóság hiánya határozta meg a felvilágosodás megjelenését pl. a Balkán népeinél. Morjakov úgy véli, hogy nem a 17. sz. végén, de a 18. sz. első felében sem lehet orosz felvilágosodásról beszélni. Egyrészt mert nincs szó ekkor még sem a feudalizmus bomlásáról, sem a burzsoá viszonyok kialakulásáról. Ennél is döntőbb, hogy Kantemir, Tatyiscsev, Poszoskov nézeteiben kimutatható ugyan a racionalizmus tisztelete, de nincs szó antifeudális stb. tartalomról. Az orosz felvilágosodás kibontakozása két szakaszban ment végbe. Az 1760-70-es évek során a feudális viszonyok tarthatatlanságát többen megfogalmazták, a jobbágykérdés állt a társadalmi gondolkodás középpontjában, de nem ismerték fel a társadalmi viszonyok és a politikai rendszer (cárizmus) közötti összefüggést, a bölcs uralkodó reformjaiban bíztak. A 18. sz. utolsó évtizedeiben - külső hatásra is -már forradalmi jellegű átalakításokat hirdettek (Ragyiscsev stb.) A szovjet történészek az 1930-as évek dereka előtt elismerték a külső hatás jelentőségét. A következő két évtizedben az orosz felvüágosodás immanens jellegének apologetikus argumentálása került előtérbe. Az 1950-es évek vége óta megnőtt a kutatók érdeklődése az európai hatás vizsgálata iránt, s nem csupán a francia, hanem a német, az angol, sőt az amerikai felvüágosítók nézeteinek befolyását is vizsgálják. A 19. sz. első felében már egyértelműbbek a belső társadalmi előfeltételek. Ilyen körülmények között az egyes eszmei áramlatokban megjelenő felvilágosult nézetek szerepének és kölcsönhatásának elemzése foglalkoztatja a szakembereket. Illusztrációként szerzőnk Pesztyel felfogásában igyekszik kimutatni a felvilágosodás ellentmondásosan érvényesülő hatását. (Isztorija SzSzSzR, 1986. 2. szám 42-55. I.) M.