Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Bogdanov; A. P - Csisztjakova; Je. V.: A XVII. sz. második fele orosz társadalmi politikai gondolkodása történetének néhány kutatási problémája 754
754 FOLYÓIRATSZEMLE követküldés lehetőségével élve - a parlamentarizmus háttér-intézményeként tevékenykedtek. A megszerzett önállóságot az interregnum elmúlta után sem akarták feladni. Ragaszkodtak a vajdaságok egyenlőségének elvéhez is, amit az állam szövetségi jellegének kialakításával indokoltak. Törekvéseikben a köznemesség azon igénye érvényesült, hogy közvetlenül megvitassa és véleményezze a rá vonatkozó intézkedéseket, önállóságukban az a tény tükröződött, hogy a köznemesség a szabad királyválasztás után is megőrizte politikai hatalmának jó részét. Csak töredék volt az, amiről - az interregnum-beli állapotokkal szemben - le kellett mondania. Az uralkodó tevékenysége alapvetően az államigazgatás adminisztrációs területére, a külügyek irányítására korlátozódott. Együttműködése a sejmmel valójában egyfajta dualisztikus hatalomgyakorlást jelentett. A szerző az interregnum utáni sejmikeket tulajdonképpen egy kétkamarás rendi gyűlés második kamarájának (alsóház, alsó'tábla) tekinti. A sejmikek biztosították a nemesség közvetlen részvételét a politikai életben (üléseiken minden nemes személyesen megjelenhetett, ők választották a felső kamara - a sejm - követeit s adták ki számukra az utasításokat). A lengyel jogrendszer elismerte, hogy a politikai élet legkisfebb egysége is önálló véleménnyel rendelkezhet, s véleménykülönbség esetén a kisebbségben maradt sejmikekre sem kényszeríthető rá a többség véleménye. A sejm lehetőséget adott a véleménykülönbségek tisztázására s arra, hogy a követek az államegység, a haza javára működjenek együtt. Ha a király valamely javaslatában abszolutisztikus törekvést véltek felfedezni, az uralkodót is előterjesztése megváltoztatására bírták. Az ellentétes érdekek persze nemegyszer eredménytelen ülésekre vezethettek. Bár a viszályokat a kisebbségben maradt sejmikek meggyőzésével igyekeztek leszerelni, e rendszernek megvoltak a veszélyei is: a meddő viták sora, az eredménytelenség leronthatta tekintélyét. Alkalmanként a király is szívesebben fordult közvetlenül a sejmikekhez, így a három hatalmi szerv - uralkodó, sejm, sejmikek - között valamiféle egyensúly alakult ki: együttműködésük biztosította a „nemesi köztársaság" egységét, összetartó erejét. A szerző úgy véli, hogy a lengyel államigazgatás sajátos rendszere a 16. század végén jól működött. A több mint 60 sejmik tevékenysége korántsem volt olyan kaotikus, mint egyesek feltételezték: a nemesek többsége - részvételi joga ellenére - nem jelent meg. Ezek a gyűlések néhány tucat, legfeljebb a százat közelítő nemes vitafórumává váltak, a lényegi problémákat hozzáértő és felelős tagokból álló bizottságokra bízták. Az államigazgatás joggal válhatott a 17. század közepéig terjedő „ezüstkor" alapjává, amit a szerző jóval kedvezőbbnek ítél a kor nagy katonai hatalmait -Svédország, Törökország, Oroszország - jellemző növekvő despotizmusnál. (Acta Poloniae Historica 52. kötet, 1985. 65-86.1.) B.J. A. P. BOGDANOV, Je. V. CSISZTJAKOVA A 18. SZ. MÁSODIK FELE OROSZ TÁRSADALMI-POLITIKAI GONDOLKODÁSA TÖRTÉNETÉNEK NÉHÁNY KUTATÁSI PROBLÉMÁJA A téma jelentőségét az adja, hogy a vizsgált korszakban nem csupán vallásos nézetek terjedtek a társadalom egyre szélesebb köreiben, hatottak mentalitásukra, s ezáltal a történelmi folyamat alakulására. Szükség van természetesen a társadalmi-politikai gondolkodás fogalmának tisztázására is. A társadalomtudományok nem kellő differenciáltsága miatt számos értelmezés él a fogalomról a kutatók körében. A marxizmus-leninizmus klasszikusainak vonatkozó megállapításai mellett a szerzők időtállónak tekintik G. V. Plehanov: Az orosz társadalmi gondolkodás története c. munkáját is. Mindezek alapján adott kor társadalmi-politikai gondolkodása a társadalmi, politikai viszonyokról vallott felfogásokat, a helyzetértékelést és a megoldási elképzeléseket foglalja magába. A továbbiakban néhány vonatkozó szovjet monográfia kritikai elemzésével fejtik ki témájukat a szerzők. Ju. V. Kuszkov az 1640-1660-as éveket elemezte művében (Csita, 1972.). Következtetései szerint a vizsgált időszakban a gazdasági kérdések álltak a társadalmi-politikai gondolkodás homokterében. A politikai rendszer, a jogi viszonyok problematikája másodlagos szerepet kapott. Hiányzik a vizsgált monográfiából a nézetek társadalmi meghatározottságának, osztálytartalmának feltárására
