Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Janó Ákos: Fejezetek a szanki és móricgáti tanyásgazdálkodás múltjából (Ism.: Szilágyi Miklós) 748
748 TÖRTÉNETI IRODALOM A milánói Gazetta Letteraria szintén érdeklődött a skót szerzők munkái iránt. Míg Lombardiában inkább a társadalom történetére vonatkozó gondolatok, addig Velencében, jellemző módon, a gazdaság működéséről szóló írások keltettek érdeklődést. A Giornale d'Italia és a Magazzino Italiano többször elemezte a skót írók idevágó munkáit, elsősorban Hume elképzeléseit. Az 1770-es, 1780-as években a déli Nápolyba is eljutottak az északi Skócia eszméi: Antonio Genovesi tanítványai, főként Grimaldi sűrűn forgatták Hume, Ferguson, Robertson munkáit. István Hont és Michael Ignatieff kötete elérte a kitűzött célt: körképet adott egy fontos korszak szellemi terméséről, annak feltételeiről, kialakulásáról, hatásáról. Remélhetőleg a kötet eredményei Magyarországon is minél szélesebb körben lesznek ismertek. Tóth István György JANÓ ÁKOS FEJEZETEK A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI TANYÁSGAZDÁLKODÁS MÚLTJÁBÓL Kecskemét, 1982. 152 lap+ 112 fénykép (A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei, 1. szám) A magyar parasztság újkori történelmének legnagyobb szabású teljesítményét: a Duna-Tisza köze homokpusztáinak termőre fordítását, a belterjes kertkultúra kialakulását Erdei Ferenc politikai hangsúlyú, a paraszti polgárosodás lehetséges modelljét sejtető elemzései óta újabb és újabb tanulmányok, monográfiák segítenek alaposan megismerni. Úgy tűnhet tehát, hogy egyetlen - 4155 lakosú s 10 772 hektáron elterülő - közigazgatási egységben elvégzett néprajzi szempontú részvizsgálat (melyet ugyan a „Változások a mezőgazdálkodásban, állattartási módok, termelési technikák a paraszti árutermelés időszakában" alcímmel az agrártörténetírás problematikájához is hozzákapcsol a szerző) vajmi kevéssel járulhat hozzá parasztságtörténeti ismereteinkhez. Valóban: az állattartási módok és a termelési technikák feltűnően gondos, fölöslegesen azonban nem aprólékos, mert lényeglátó leírásában eléggé kevés a „szenzációsan űj" információ. Az eszközök és termelési tapasztalatok természetesen itt sem lehetnek lényegileg másmilyenek, mint amilyeneket a Duna-Tisza köze (s még távolabb: az Alföld egésze) paraszti gazdálkodását többé-kevésbé ismerő etnográfus is, gazdaságtörténész is általános ismeretei alapján „kikalkulálhat". Janó Ákos tanulmánya mégis több egyetlen kiterjedt tanyavilágú településnek a „kikalkulálhatónál" mégiscsak megbízhatóbb, mert minden részletében „életszagú" gazdálkodási kismonográfiájánál. Amivel több, arról érdemes részletesebben is szólani. A mai község területe a jászkun redemptio (1745) óta két kiskun település pusztabirtoka volt: Szánk Kunszentmiklóshoz, Móricgát Lacházához tartozott. Ennek ismeretében - logikusan - hajlamosak lennénk arra következtetni, hogy a legeltető nagyállattartással hasznosított puszták 19. század végi, a redemptionális hozzájáruláshoz arányosított felosztása után ezekből (a pusztákkal nem határos, eléggé távoli) községekből tömegesen költöztek ki a volt redemptusok most már egyéni tulajdonú földjeikre, ahol felépítették tanyáikat, majd megalapították — a század utolsó évtizedében — az új falut. Janó Ákos ezzel szemben - a történeti források és az emlékezések mintaszerű elemzése során -azt bizonyítja, hogy a puszta benépesülésében, a tanyarendszer kifejlődésében sokkalta nagyobb jelentősége volt az „anyaközségekből" történt kirajzásnál a redemptus hagyományoktól független vállalkozói mentalitásnak: a kockázatvállalásnak. A legelőfelosztás igen nagy ingatlanforgalom - tkp. a redemptionális jog kótyavetyélése - közepette zajlott, így Kunszentmiklósról és Lacházáról sem a redemptus jogon birtokosok költöztek ki elsősorban. Sokkal nagyobb arányban használták ki a környék pionír hajlandóságú parasztjai - birtokos parasztok és volt zsellérek egyaránt - a puszták hagyományos hasznosításának ellehetetlenülése következtében előállott, néhány évig tartó konjunkturális helyzetet; azt ti., hogy szinte jelképes áron lehetett a volt redemptusoktól földet szerezni. A földbirtok vásárlásokról informáló adatok tömeges méretű társadalmi mobilitást sejtetnek. Janó azt is pontosan tudja, mely családoknak sikerült az értéktelen homok termőre fordításáért folytatott küzdelem jogosítványával együtt a véglegesen birtokos paraszttá, nagygazdává emelkedés lehetőségét is megszerezniük ezekkel a földvásárlásokkal; s azt is érzékelteti, hogy a felemelkedés - társadalmi méretekben - mégsem volt több szép illúziónál. A mesés karriereket jóízű anekdoták, s a legnagyobb
