Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv I. (Ism.: Müller Veronika) 742
743 TÖRTÉNETI IRODALOM Az olvasókönyvek elérték céljukat, ezt az azóta eltelt idő' és gyakorlat - mind egy szálig elfogytak -igazolta, s most eljött az ideje e kötetek bővített, javított kiadásának. A Csongrád megyei történelmi olvasókönyv bővített kiadására 20 év után került sor azzal a céllal, hogy „a megye múltját, a lezajlott gazdasági, társadalmi és kulturális változásokat árnyaltan és korszerű személettel" mutassa be. A cél mindenképpen dicséretes, és a megvalósítás kitűnően sikerült. Az olvasókönyvet a szerkesztő, Blazovich László három kötetre tervezte. A most megjelent első kötet a megye (a mai közigazgatási keretet tartván szem előtt) feudalizmuskori történetét mutatja be a honfoglalástól 1848-ig. A kötet szerkezetileg három nagy egységre tagolódik a történetírásban elfogadott korszakhatárok alapján \ „Középkor", „Török világ", megye története az újratelepítéstől a forradalom és szabadságharc végéig". Mindegyik .nagy egység alfejezetekből áll. A középkort Blazovich László, a törökkort Vass Előd és az újkort Barta László-Oltvai Ferenc állították össze. A kötet elején a források közlését rövid, de igen alapos és minden lényeges kérdésre kiterjedő szerkesztői bevezető előzi meg, amiből megismerjük magának a kötetnek a szerkezetét és az egyes források közlésének módját, kitérve paleográfiai kérdésekre is. így az olvasó mintegy használati utasítást kap a könyv olvasásához. - A bevezetőt követi az összesen 195 dokumentum közzététele. Ez a szám bőségesen megfelel az esetlegesen pedagógiai célra történő válogatáshoz, és az érdeklődő olvasó, sőt az adott témára kutató (hely)történész számára is kellő adatot és válogatási lehetó'séget nyújt. A dokumentumok közlése a már említett szerkezeti egységekben történik. — A Csongrád megyére vonatkozó első írásos emlékek bemutatását megelőzi a honfoglalás előtti előzményekről való rövid tájékoztatás. Ebben különösen értékes a megye honfoglalást megelőző történetére vonatkozó tanulmányok és feldolgozások részletes bibliográfiája. A forrásközlés módja formai elemeit tekintve megfelel az általában szokásosnak: sorszám (arab számmal), bevezetés, dokumentum, jegyzetapparátus. — Ez a négy egység egymástól nyomdatechnikaiig jól elkülönül, és így ránézésre is könnyen áttekinthető. - A bevezető, ahogy a szerkesztő is írja az előszóban, mintegy megyetörténeti vázként szolgál, a forrásban tükröződő eseményt elhelyezi a megye történetében, és ezzel érthetőbbé, egyúttal érdekesebbé teszi magát a forrást. A mennyiségileg is többnyire bőséges (zömében 6-15 sor), tartalmilag pedig igen alapos bevezetők nagy mértékben emelik a kötet értékét és tudományos jellegét. - A bevezető után következik a forrásnak teljes terjedelemben vagy rövidített formában való közlése. A forrásközlés a szerkesztő által a kötet bevezetőjében részletezett helyesírási és paleográfiai szabályok, illetve megállapodások, szerkesztői utasítások szerint történik, amelyek közül legfontosabb, hogy a középkori latin nyelvű oklevelek fordításakor a személy- és helynevek mai írásmódja mellett közlik a korabeli írásformát is, továbbá a magyar nyelvű iratokat a korabeli helyesírás szerint mutatják be, s a már megjelent forrásokat természetszerűleg a korábbi kiadó közlése szerint. A könyv áttanulmányozása után megállapítható, hogy - a szerkesztés érdemeként - fentiek tekintetében egységesnek mondható a kötet. - A szöveget a jegyzetapparátus követi, mely mintaszerű. Ahogy a szerkesztő írja, „ha valaki a dokumentum által bemutatott történelmi eseményről mélyebben kíván tájékozódni, tallózhat a jegyzetekben, amelyeket alkalmanként irattani, igazgatástörténeti, topográfiai megjegyzésekkel egészítettünk ki". Ez valóban mind megtalálható a jegyzetekben, helyenként egy-egy jegyzet komoly kutatás eredménye, és valóságos kis tanulmányként is megállná a helyét. Mindegyik tartalmazza a forrás pontos címét (vitatható, hogy ezt nem lett volna-e helyesebb kiemelten a sorszám alatt, tényleges címként feltüntetni), kiadásának helyét, idejét, a forrásra vonatkozó irodalmat, továbbá a megértéshez szükséges egyéb magyarázatokat. A jegyzetek rendkívül alaposak, tudományosak, a legtöbb hasonló típusú forráskiadványnál jóval színvonalasabbak. - A 195 dokumentumot követi a kiegészítő apparátus, a földrajzinév mutató, a rövidítések jegyzéke és a képek jegyzéke. A kötetet, mint említettük, négy szerző állította össze. Ennek ellenére, a tudatos szerkesztés és a jó szerzőgárda eredményeképpen a kötet mind tartalmi, mind formai szempontból egységes. Az időnként előforduló különbségek a források korszakonkénti eltérő jellegéből következnek. így az első rész 78 dokumentuma, zömmel oklevelek között mindössze 4, eddig még kiadatlan forrás szerepel, mindegyik a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában található. A megyei levéltár anyagából egy, eddig még kiadatlan forrást sem sikerült találni. Tiszteletre méltó teljesítmény viszont, hogy a 78 dokumentumból 39-et latinról magyarra a Csongrád megyei levéltárosok fordítottak le (Blazovich László és Géczi Lajos). A török kori 49 iratból már 18 az újonnan kiadott levéltári anyag, zömében a Magyar Országos Levéltár forrásaiból, még mindig csak egy, a megyei levéltár anyagából. A harmadik
