Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - "Bizánc és Közép-Európa népei a 7-13. században" (Szentpéteri József) 722

724 BESZÁMOLÓ jába tartoztak, másrészt a 9. századi magyar törzsszövetségnek Bizánccal közvetlen politikai és kereskedelmi kapcsolatai voltak, A pénzügyi kapcsolatok kutatásához — az írásos források alapján is elvárható — éremleletekre lenne szükség, de ezeket a 9. századi magyarságnál egyelőre hiányoljuk. A Kárpát-medencéből ugyanakkor több éremlelet ismeretes — főleg bizánci aranyak és utánzataik — a honfoglalást megelőző századokból. Ezek egyértelműen tezaurációs célokat szolgáltak, mivel az itt élt hunok, germánok és avarok gazdasága nem igényelt pénzforgalmat. Kezdetben ez volt jellemző a magyarokra is, ám egy évszázad elegendő volt ahhoz, hogy a törzsszövetségből feudális királyság alakuljon. Az ezredfordulón formailag is létrejött magyar állam pénzverése Karoling mintán alapult, de bizánci pénzek, aranyak továbbra is jelentős szerepet játszhattak, hiszen még törvényeinkben is előfordul ilyenekkel történő fizettetés. Ismeretes két olyan, párhuzam nélküli éremlelet is, amelyekben solidusokból kivágott Krisztus-fejek fordulnak elő. A pénzforgalomban csak a 12. században — főleg Mánuel korában — jelentek meg rézből készült bizánci pénzek. Talán ezzel függ össze III. Béla magyar király bizáncias stílusú rézpénze. Bonyolítja e kérdést, hogy ezekkel olyan arab feliratú rézpénzek is előkerültek, amelyeket ez ideig nem sikerült megfejteni. Olajos Teréz előadásában (A Kárpát-medence népei a bizánci forrásokban 950-1050 között) először az alábbi kútfők híradásait foglalta egységes képbe: Constantinus Porphyrogenitus, Scylitza, Zonara, Theophanes continuatus, Leo Diaconus, Liber de re militari, Vita Sancti Athanasii, Sigilla episcoporum Turciae, Additamenta Michaelis ad históriám Scylitzae, Typicon Vespremiense, Pseudo-Symeo, Inscriptio coronae temporis imperatoris Monomachi confectae, Decretum I. Basilii imperatoris a. 1019. Másodsorban egy, a magyar történetírás szempontjából figyelmen kívül hagyott bizánci forrást vizsgált. Rhégion bizánci métropolis 1050 táján összeállított birtokjegyzéke (A. Guillou, Le brébion ... de Région, Città del Vaticano 1974. 46, 114, 179, 216, 263) említi egy Ungros nevű férfi telkét. A magyar népnevet személynévként viselő földműves elődje a magyarok egyik itáliai kalandozásakor eshetett hadifogságba (v.ö. MGH SS II. 106-107, III. 714; A. Gombos, Catalogus fontium históriáé Hungaricae, Budapestini 1937-38. 456, 544, 703, 936, 1189-1190, 1449, 1481, 2092) és alapíthatott keresztény hitre térve családot idegenben. Esetleg azon magyar katonák közül való lehetett a brebionban szereplő Ungros őse, akiket Bíborbanszületett Konstantin (De cerimoniis p. 661 rec. Reiske) szerint 935-ben Romanos császár küldött a dél-itáliai Langobardia tartományba. Hadifogoly, 01. katona eredetű parasztok jelenlétéről vallanak Dél-Itáliában a brebion (46, 168—169, 179, 181. old.) olyan személynevei, mint Aichmalótus, Apelatés, Kleisuriatés. Az Ungros szó haplográfiás elírása lehet az Ugros személynév egy 1076/77-ből származó, dél-itáliai görög nyelvű föld-adásvételi szerződésben is (A. Guillou, Les actes grecs de S. Maria di Messina, Palermo 1963. 41—42, 46; v.o. I. Dujtev, Medioevo Bizantino-Slavo II. Roma 1968. 529.). Rottler Ferenc „А 10—11. századi magyar—bizánci kapcsolatok legújabb historiográfiájá"-val foglalkozott. Utalt arra, hogy hazánkban az elmúlt időszakban több olyan történeti szintézis született (mint pl. a 10 kötetes Magyarország története, a 6 kötetes Magyarság Néprajza, ill. a Magyar Művészet összefoglaló kézikönyve), melyekben jelentős helyet kaptak a tárgyalt időszak magyar—bizánci kapcsolatai. A magyarországi polgári történettudomány az 1930—40-es években értékes forrás-