Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Ránki György: A hadigazdaság kérdései a második világháborúban 49
72 RÁNKI GYÖRGY hoztak létre, melynek feladata volt, hogy ellenőrizze, nehogy a nem kellően átgondolt behívások révén túl sok szakmunkást veszítsenek. Hiányok léptek fel egy sor iparágban, még azokban is, melyek elsőbbséget élveztek a fegyverkezés szempontjából, mint a repülőgépipar és a hajóépítési ipar. Mindennek ellenére egészen 1940 közepéig nem történt tényleges kísérlet arra, hogy kötelezővé tegyék a munkaerőáthelyezést vagy megkössék a munkaerőt, mivel a kormány meglehetősen tartott a szakszervezetektől, melyekkel igen rossz volt a kapcsolata. Egyébként is, mivel még volt bizonyos munkaerő-tartaléksereg, a kormány nem is nagyon erőltette az ügyet, hasonlóan más területekhez, hol a háborús mozgósítás szintén meglehetősen vontatottan, nem kellő eréllyel haladt előre. A munkaerő újraképzése, szakmai összetételének javítása éppen csak megkezdődött. Több volt a terv, a vita, mint a valóság. Bizonyos mértékig a munkaerő kérdését maguknak a vállalatoknak kellett megoldaniok. Mivel több mint 2 millió embert hívtak be katonának, vagy mozgósítottak a polgári védelem céljaira, a gazdaság számára igénybe vehető munkaerő lényegesen kisebb volt. Egészében mintegy 600 000 korábbi munkanélkülit és a korábban nem dolgozók közül 900 000 embert, akiknek fele nő volt, állítottak munkába. Változatlanul legjobb munkaerőforrás a munkaerő újraelosztása volt, inkább jobb munkafeltételek és magasabb bérek kínálata révén, s nem a törvény által ösztönözve a munkahelyváltoztatásra. 1939 júniusa és 1940 júniusa között a mozgósítás első hulláma hatására az építőiparban, az élelmiszer- és a textiliparban, valamint a kiskereskedelemben foglalkoztatottak száma 900 000-rel, a hajózásban, közlekedésben és a mezőgazdaságban további 65 000-rel csökkent a munkaerő, ugyanakkor a vegyészeti és gépiparban mintegy félmillióval növekedett a munkáslétszám.6 3 A mozgósítás — egészében véve — nem volt túlságosan erős, különösen ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a repülőgépgyártás kivételével a hadianyaggyártás valamennyi ágában az Egyesült Királyság most már jobban elmaradt Németország mögött, mint a háború kitörése előtt. A mozgósítás akkor vált hatékonnyá, amikor Churchill vette át a kormány vezetését. Ő a munkáspárt támogatását és együttműködését is megszerezte, melynek második számú vezetője Bevin, munkaügyi miniszterként tagja lett az új kormánynak. A munkanélküliek tömege többnyire nem rendelkezett megfelelő szakképzettséggel, elhelyezkedésük rendkívül egyenlőtlen volt, s a válság által sújtott területekre általában nem telepítettek új fegyverkezési üzemeket, így a helyzet tovább romlott. A nők mozgósítása is rendkívül lassan haladt előre. Midőn Beveridge jelentését a munkaerőhelyzetről 1940 végén közzétették, az meglehetősen sötét képet festett a helyzetről.64 Az volt a becslése, hogy 1941-ben több mint 1 millió új munkaerőre lesz szükség a hadianyaggyártó iparágakban. Tekintettel arra, hogy ennek még az 50%-át sem lehetett betölteni azzal, 63 M. Postán: British War Production. London, 1952. 100. 64 P. Inman: Labour in the Munitions Industrie. London, 1957.
