Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története I. kötetéről (Barabás László - Szabó Géza) 673
684 BESZÁMOLÓ közlése helyett inkább elriasztanak. A szerkesztésnek ez a módja a szerzőkkel való kapcsolattartás hiányára vezethető vissza. A másik nagy hiba, hogy még ezeknél a fekete—fehér térképeknél sem alkalmazták a minimálisan meglévő technikai lehetőségeket, az egyszerűen hozzáférhető és kezelhető grafikai megoldásokat, hanem csak a térképet leginkább olvashatatlanná tevő durva manuális módszereket. Figyelmesebben és következetesebben kell eljárni a betűtípusok megválasztásánál is. Nem szabad előfordulnia egyszer sem, hogy népnév és földrajzi név (Kaukázus, vogulok) egyfajta betűtípussal legyen kiszedve. Alapvető szabályt hagytak figyelmen kívül a térképek készítői, amikor nem gondolták át, hogy mekkorára lesz lekicsinyítve a végleges térkép. Ennek a következménye, hogy az eredetileg is kis betűk a kicsinyített kinyomtatott térképen összezárnak. Összességében a térképek amatőr munkát mutatnak, szemben a Hóman—Szekfű-féle térképekkel, amelyek szembeötlően tálalják az információt és kutatási eszközként is szolgálnak. A közelmúltban megjelent Magyarország hadtörténete c. mű valamennyi térképe is színes, jó minőségű a honvéd térképészetnek köszönhetően, jóllehet az a magyar társadalom egésze szempontjából kevésbé jelentős mű, mint ez, így ehhez is biztosítani kellett volna a megfelelő pénzügyi fedezetet. A következő kötetek szerkesztőinek mindenképpen szakemberrel kell dolgoztatniuk. A fentiek illusztrálásán túl a vetítés során Stegena Lajos arra is felhívta a figyelmet, hogy néhány térkép kőkori, vaskori, népvándorlási adatai, helyenként még a térkép feliratával is ellentétben jóformán csak a trianoni határokon belüli területekre vonatkoznak. Főleg a régészeti lelőhelyeket feltüntető térképek azt a látszatot keltik, mintha az akkori népek ismerték volna a mai Magyarország határait. Befejezésül úgy vélte, hogy Magyarországon sem lehetetlen jó minőségű, gondosan szerkesztett térképeket készíteni, hisz ehhez a technikai és a személyi feltételek adottak. Az elnöklő Borossy András válaszolt a Magyarország hadtörténete című művel kapcsolatos megjegyzésre, egyetértve azzal, hogy az igényeiben és jelentőségében kisebb munka és a térképei jobbak. Abban is sok régi átvett térkép van, mert nem mindig tudunk majobbat készíteni. Az utolsó referátumot Kádár Zoltán professzor tartotta, aki az első kötet képanyagáról mondta el véleményét. Ennek az egyébként indokoltnál visszafogottabb voltát az anyagi lehetőségek korlátozottságával magyarázta. A bírált mű képanyagától azért is nagyon sokat várnánk, mert a két nagy előzmény képanyaga egészen más jellegű. A millenniumi magyar történetben még nagyon sok és nagyon szép rajz van, és színes táblák. A Hóman—Szekfű-féle magyar történetből az akkori koncepció értelmében kimaradtak a magyar történelem Kárpát-medence-beli előzményei, ezért ehhez képanyagra sem volt szükség. így először ebben a műben kell a korszerű lehetőségeknek megfelelően az embernek a Kárpát-medencében történt megjelenésétől kezdve a képanyagot bemutatni. Hazai anyaghoz kapcsolódó történelmi összefoglalásban különösen újszerűen hatnak az őskort illusztráló képek, ezen belül is az őskőkori fejezethez csatlakozó rétegtani felvételek. A neolitikumtól a római korig terjedő évezredekre mintegy 20 kép jutott, ami sajnos kevés, de figyelmet érdemel, hogy az összeállítás sokszempontú: a kerámia és a fémművesség fejlődésén kívül különösen figyelemmel van a vallástörténet
