Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Stromer; Wolfgang von: Zsigmond császár Velence elleni kontinentális zárlata és a nemzetközi kereskedelmi utak áthelyeződése (1412-1413;1418-1433) 638
658 WOLFGANG VON STROMER herceg, Ciliéi gróf és a karintiai Villach város el nem zárta az utakat.7 9 A pénzverés legfontosabb fémének, az ezüstnek a hiánya ugyancsak bénító hatást gyakorolt Velence kereskedelmére. Velence 1417 és 1423 között öt évig kénytelen volt leállítani pénzverését: „e anda in dissolution e reduta quasi aniente." A kereskedőváros állandóan szükségintézkedésekre, a pénzforgalomba való beavatkozásra kényszerült.80 Hogy mit jelentett ez egy világgazdasági központ számára, azt csak az tudja felmérni, aki tudatában van annak, hogy a kereskedelemben és a hiteléletben, de kiváltképpen a nemzetközi fizetési forgalomban milyen fontossággal bírt a szolid megbízhatóság. A fentiekből következően elkerülhetetlenné vált az, hogy Velence gazdasága egyes területeket örökre elveszítsen, és mivel a Flandriába menő szárazföldi kereskedelmének fenntartása érdekében németeket vont be, az utóbbiak lettek az áruközvetítők Velence és Flandria között. Andrea Barbarigo flandriai fizetési ügyleteit a frankfurti Wolf Blum — Barbarigo főkönyvei szerint „Bolf Plön" — vette át a háborút követően, ő üzletelt a váltókkal Velence és Brügge között. Két emberöltő múltán a frankfurti Blum—Justehöfer—Adler bankház tournai-i filiáléja bonyolította le a Velence és Brabant—Flandria közötti átutalásokat.81 Valamennyi fél számára a legfőbb ideje volt már annak, hogy véget érjen a gazdasági háború. Kezdeményezői elérték céljukat. Velence oly mértékben enyhített a „Fondaco dei Tedeschi"-re rótt kényszerintézkedéseken, hogy korábbi keserű panaszaik megszűntek, illetve a későbbiekben számottevő sérelmeik nem voltak. Sőt a délnémet cégek Milánótól és Genovától — a gazdasági háború alatti szövetségeseiktől — követelték azt, hogy náluk is a velencei fondaco mintájára rendezkedhessenek be.8 2 Végül Velence 1492-től beleegyezett abba, hogy a délnémeteknek konzuljaik legyenek, s ezzel önkormányzatukra bízta a Fondaco egyes ügyeinek intézését.8 3 IV. Zsigmond császár kontinentális zárlatának maradandó gazdaságpolitikai eredményei az alábbiakban összegezhetők: 1. Velence jelentős kedvezményekben részesítette a Fondaco dei Tedeschit. 2. A Földközi-tenger nyugati medencéjében, az Ibériai-félsziget és a Fekete-tenger felé megnyitott kereskedelmi utakon a későbbiekben is élénk maradt az áruforgalom. 3. E kereskedelmi útvonalak kiváltságait tiszteletben tartották, megújították, illetve kiterjesztették. 4. Németország és az Ibériai-félsziget között jelentékeny mértékben fejlődött a kereskedelem. A katalóniai textilipart háttérbe szorította a délnémet gyapotipar versenye. 5. Az 141 l-ben Kassán, illetve az 1414-ben Oberfrankenben alapított barhentkészítés hosszú időn át virágzott. 6. Néhány német kereskedőház jelentősen megnövelte fekete-tengeri forgalmát. Zsigmond politikájának következménye volt az, hogy Hunyadi János megszerezte Kilia kikötőjét. 19P. Braunstein: Le commerce du fer à Venise au XVe siècle. Studi Veneziani 8/1966. Firenze 1967. 289. H. Klein: Kaiser Sigismunds Handelssperre . . . 320-325. '"R. С. Mueller: Bank money in Venice. La moneta nell'economia europea. Ed. V. Barbagli Bagnoli. Atti della „Settima Settimana di studio" dell'Istituto Internazi on ale di Storia Economica„F. Datini" diPrato. Firenze 1981. 91., 99., illetve: Studi Veneziani, n.S. 3/1979. Pisa 1980. 8-93. ' 'ASV. Archivio Barbarigo-Grimani. Reg. 4. Busta 42. Mastro ,3". 1440-1449. fol. 88 a/b. 97/b. 113 a/b. Reg. 2. Mastro „A" fol. 278/b. F. C. Lane: Andrea Barbarigo c. munkájában „Bolf Plon"-t nem említi. A Blum-Justenhöfer-Adler bank későbbi szerepére ld. a cég üzleti könyveit: Stadtarchiv Frankfurt, ill. A. Dietz: Frankfurter Handelsgeschichte. Frankfurt a.M. 1910. I. Register: Blum. •2 Staatsarchiv Nürnberg, 7-farbiges Alphabet N. 3735. A. Flegler: Die Beziehungen Nürnbergs zu Venedig. Anzeiger für die Kunde der deutschen Vorzeit. 14/1867. 289-367. A. Schulte: Handel . . . 1., ill. 182. sz. irat 1-3. § 155. és a következő oldal 253. sz. irat. ,3 tf. Simonsfeld: Fondaco ... II. 203—212. A fondaco német kereskedőinek konzuli névsorával 1492-1753 között.
