Századok – 1987

KÖZLEMÉNYEK - Stromer; Wolfgang von: Zsigmond császár Velence elleni kontinentális zárlata és a nemzetközi kereskedelmi utak áthelyeződése (1412-1413;1418-1433) 638

V ZSIGMOND CSÁSZÁR ÉS VELENCE 647 történészek számára is abszurdnak tűnt Zsigmond 1412. február 12-i felhívása a Hanza-városokhoz, amellyel a Velence elleni gazdasági háborút megindította.3 4 Miként hihette azt az uralkodó, hogy először a Hanza-városok térségében mérhet csapást Velencére, és mit remélhetett Velence a keleti-tengeri Hanza-várostól? С I. A Hanza birodalom iránti hűségével kétségtelenül nem lehetett sokra menni, különösen akkor nem, ha - miként eddig szokták — a vend harmadot tekintjük a Hanza magjának, Lübecket pedig nemcsak a szövetség fejének, hanem általában mértékadó példaképének.3 5 A látszólag abszurd lépések azonban kimondottan bölcsek és célszerűek akkor, ha mindkét hatalom stratégiai érdekeit tekintetbe vesszük, és az 1412-ben felszólított Hanza-városok esetében a porosz térségben fekvőkre gondolunk. Ott ugyanis Zsigmond, mint magyar király, hü párthíveket talált, akik Európa egyik stratégiailag és gazdaságilag igen fontos vízi útját, a Visztulát, tökéletesen zár alá vonták. Csak a Visztulán lehetett a Kárpátokból eljuttatni azokat a súlyos ércszállítmányokat, amelyek­kel a fémekre éhes világpiacot ellátták, s amelyeket Pegolotti ,,A kereskedelem gyakorlata" című munkájában aramén Polonicumnak nevezett. Hiszen a magyarországi réz már 1380—1395 között is a Mediciek és Velence monpóliumának számított, amíg Zsigmond alatt a délnémet bányavállalkozók ki nem szorították őket e kulcspozícióból.3 Velence nemcsak a katonai és politikai szövetség céljából kívánta a maga oldalára állítani Lengyelország királyát. A velencei Picoranus — mint a Mediciek képviselője, s egyben a lengyel só- és ólombányák vezetője — járt közben a lengyel uralkodónál, nyilvánvaló tehát, hogy a terv révén Velence ellátását kívánták megoldani a stratégiailag igen fontos színesfémmel.37 Picorano azoknak a krakkói kereskedőknek a szolgálatában állt,3 8 akik érdekeltek voltak a Lengyelországon átmenő rézszállításokban, a Visztula alsó folyását azonban a 34 И'. Stieda: Hansisch-Venezianische Handelsbeziehungen 139-142. Ofen 1412. febr. 12. Hanserecesse, Leipzig 1889. VI. 93. 35 Az 1412. évi lüneburgi Hanza-gyűlés április 10-én Zsigmond azévi, február 12-1, veience ellenes követelésével szemben úgy határozott, hogy valamennyi lombardiait kizárnak a Hanza-városok kereskedelmi és váltóügyeibó'l. K. Koppmann: Hanserecesse VI. 58. 68A. sz. 11 §, illetve 93., 99. sz. E. Daenell: Blütezeit der Deutschen Hanse Berlin 1905-1906. II. 420. és a következő' oldal. Ezzel szemben az egész Hanza-történeti szakirodalom egységesen szemrehányásokkal illeti a birodalmat, s csaknem kivétel nélkül a német királyokat és császárokat, mert állítólag elhanyagolták a Hanza érdekeit. 36W. von Stromer: Medici-Unternehmen in den Karpatenländern. Uő.: Kammergrafen ... 92-97. Uő.: Nürnberger Unternehmer im Karpatenraum. Ein oberdeutsches Buntmetall-Oligopol 1396-1412. Kwartalnik Historii Kultury Materialnej. Warszawa 16/1968. 641-662. (Továbbiakban: W. von Stromer: Buntmetall-Oligopol.. .) Uő.: Hochfinanz. I. 142-154. 31 Zsigmond 1412-ben kénytelen volt elzálogosítani a rézben gazdag szepesi városok egy részét. Az Olkusz környéki gazdag ólomlelőhelyeket Picorano irányításával művelték, az ólom nélkülözhetet­len volt a réz finomításakor; vö. W. von Stromer: Medici-Unternehmer im Karpatenraum . . .: 333., 337. 38 Picorano krakkói német üzletfeleire ld. W. von Stromer: Buntmetall-Oligopol ... 655. Velence szövetségi tervei a katonai és a politikai célok mellett a tiroli hágók szabad használatát, illetve a köztársaság réz-, ólom- és ezüstellátásának biztosítását szolgálták. A német lovagrend szentszéki főmegbízottja, Kaspar Wandofen, 1432 áprilisában és májusában Rómából arról tájékoztatta a nagymestert, hogy Velence és a Lengyel Királyság állítólag Zsigmond ellen szövetkezett, miután Velence nagy összeget fizetett. H. Koeppen: Berichte der Generalprokuratoren ... 1973. IV. 428-443., a 389., 399. és a402. sz. irat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom