Századok – 1987

KÖZLEMÉNYEK - Stromer; Wolfgang von: Zsigmond császár Velence elleni kontinentális zárlata és a nemzetközi kereskedelmi utak áthelyeződése (1412-1413;1418-1433) 638

642 WOLFGANG VON STROMER alkották Velence földközi-tengeri kereskedelmének, a tőkeigényes hajójáratok költségeinek fedezetéül szolgáltak.1

3 Miként az Incantus jegyzőkönyvekből kitűnik, a Tirolon, Salzburgon és a svájci szövetségesek alpesi hágóin, továbbá német földön át Flandriába és Brabantba vezető útvonal árufuvarozása állta a versenyt az ugyancsak flandriai úticélú tengeri szállítással. Igen értékes áruk — fűszerek, drogok, selvmek és gyöngyök — továbbítása esetén kedvezőbb is volt a tengeri szállításnál. A Velence és Brügge közötti sürgönyöket pedig csak a legrövidebb szárazföldi úton lehetett célba juttatni. A legnagyobb nyereséget hozó, egyben a legkockázatosabb üzlet - a fűszerekkel és a váltóárfolyamokkal való spekuláció — a futárszolgálat gyorsaságától és megbízhatóságától függött. Ennek az összeköttetésnek a bizonytalanná válása önmagában is jelentős hatást váltott ki Velencében, mert közvetlenül érintette a politikai szempontból mértékadó kereskedő bankárokat. Velencében, a császári udvarban és a délnémet pénzmágnások körében egyaránt jól tudták ezt. Éppen ilyen megfontolásokból tartották szükségesnek Velencében már 1346-ban az önmérsékletet, sőt 1358-ban az engedékenységet is.1

5

A kortárs velencei források, mindenekelőtt a megbízható és felettébb jól informált Dolfin krónika, telve voltak aggodalommal és panasszal Zsigmond tervei, valamint a kontinentális zárlat miatt: „Ha Magyarország királya a hágókat és az utakat elzárná, súlyos veszteségeket okozna számunkra, mert az áruk nem juthatnának el Velencébe," illetve „. . . a német kereskedők a friauli úton jönnek Velencébe, hogy fűszereket, gyapotot és egyéb árukat vásároljanak".1

6 II. A császár számára az adott okot és alkalmat a háborúra, hogy Velence megszállta az 1358 óta ismét Magyarországhoz tartozó Zárát, 1418-1420 között pedig a többi dalmát várost is, továbbá 1403 óta megtagadta az 1381. évi torinói béke értelmében fizetendő évi 7000 dukátot, császári fennhatóság alá tartozó városokat foglalt el, Trevisót 1389-ben, Vicenzát, Veronát és Paduát 1406-ban, illetve megtámadta Friault és az aquileiai patriarkátust. A gazdasági háború német kezdeményezői a „Fondaco dei Tedeschi" gettóra emlékeztető helyzete és az adriai kereskedelemből történt kizárásuk miatt akartak fellépni, illetve szembeszállni Velence Levantéban elfoglalt kereskedelmi monopóliumával. Velence viszont a Friaul, Aquileia, Zengg és Zára kikötőin átmenő közép-európai kereskedelem megakadályozásával akarta az Adriát saját tengerévé tenni, s egyben a Levante és Németország közötti kereskedelmet monopolizálni. Mindkét fél versengett a rézkereskedelem világpiaci uralmáért, amelyben a Kárpátok reze döntő szerepet játszott.1 7 13

Bartholomeo di Paxi: Tariffa de Pexi e Misvre. Venezía 1503. ill. további kiadásai (1510-155 7) adatokat tartalmaznak a török hódítás eló'tti levantei kikötó'kről, amelyekbe eljutottak a „fondaco" árui. H. Simonsfeld: Fondaco ... II. 37. G. M. Thomas: Capitolare dei Visdomini del Fontego dei Tedeschi in Venezia. Berlin 1874. 166. 14A fűszerekkel való spekulációt illetően: U. Tucci: Alle origini dello spirito capitalistico a Venezia: la previsione economica. Studi in onore di Amintore Fanfani. Milano 1962. 546-557. A váltóügyletekre: R. de Roover: The Bruges Money Market around 1400. Verhandelingen van de Vlaamse Academie ... XXX. 63. Bruxelles 1968. passim. W. von Stromer: Die Ursprünge kaufmännischer Informationssysteme und ihre Relevanz im wirtschaftlichen Wettbewerb und für politische Entscheidungen. L'emergenza storica delle attivita terziarie sec. XII-XVIII. Atti della „Quattordicesima Settimana di studio" dell'Instituto Internazionale di Storia Economica „F. Datini" diPrato 1982. 15

Mint a6. jegyzet. 16Cronica Dolfin: III. köt. Museo Civico Correr, Mscr. Cicogna 1645. sz. 228. p. 1412. jan. 31. és febr. 17. között. 1 7#. Kretschmayr: Venedig ... II. 247., 252., 262., illetve Triesztre uo. 239. A torinói békében Magyarországnak ígért 7000 dukátról „ASV" Liber Pactorum VI. fol. 7. Delaville de Roulx: La France en Orient au XIVe siècle. Paris 1886. IV. 36. és a következő oldal, az 1403. évi