Századok – 1987

KÖZLEMÉNYEK - Stromer; Wolfgang von: Zsigmond császár Velence elleni kontinentális zárlata és a nemzetközi kereskedelmi utak áthelyeződése (1412-1413;1418-1433) 638

Wolfgang von Stromer ZSIGMOND CSÁSZÁR VELENCE ELLENI KONTINENTÁLIS ZÁRLATA ÉS A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI UTAK ÁTHELYEZŐDÉSE A I. A történészek gyakran osztályozzák a világtörténelem szereplőit és eseményeit. Ősidők óta a sikerek és a sikeres szereplők kapták a legjobb jegyeket, a legrosszabbakat pedig azok, akik nem illettek bele a korszakról alkotott képbe, vagy a szerzők értékelési sémájába. Luxemburgi Zsigmond - magyar, majd német király, végül német-római császár - terveit és intézkedéseit egészen a legutóbbi időkig a legrosszabb minősítéssel illették: utópista, a valóságtól elrugaszkodott, fantaszta és következetlen. Erre azért került sor, mert tervei állítólag megalapozatlanok voltak, s a hibás koncepciók elégtelen hatalmi eszközökkel párosulva csak balsikerekhez vezethettek. Ezt az ítéletet mindenekelőtt Zsigmond azon kísérletére mondták ki, amely az ismételten megszakított kereskedelmi zárlattal kívánta alátámasztani Velence ellenes politikai és katonai viszályát. A serenissima elleni gazdasági háborúját a német történetírás, amennyiben közelebbről foglalkozott vele, egybehangzóan eleve kilátástalannak tartotta, és elítélte azért, mert a Magyar Királyság hatalmi-politikai céljaira vezette vissza, s a német gazdasági érdekekkel ellentétesnek tekintette.1 Ezzel szemben a magyar történetírás szerint Zsigmond a német gazdaság érdekében tette kockára Magyarország érdekeit.2 Leginkább Miksa császárnak a cambrayiliga idején bevezetett sikertelen kereskedelmi zárlatához látták hasonlatosnak, amelynek tiltó rendelkezéseit az augsburgi - Fugger, 'Aeneas Silvio Piccolomineus: De viris illustribus 3. Publikation der Bibliothek des Literarischen Vereins in Stuttgart 1842. 58. és az azt követő oldalak, illetve: De Sigismundo imperatore, uo. 65. W. Heyd: Geschichte des Levantehandels. Stuttgart 1879 (Reprint Hildesheim - New York 1971). II. köt. 721-723. H. Simonsfeld: Der Fondaco dei Tedeschi in Venedig und die deutsch-venezianischen Handelsbeziehungen. Stuttgart 1887 (Reprint Aalen 1968). II. köt. 44-46. (Továbbiakban: Simonsfeld: Fondaco .. .) A legrészletesebb és egyértelműen elmarasztaló értékítéletre: W. Stieda: Hansisch-Venetianische Handelsbeziehungen im 15. Jahrhundert. Rostock 1894. 1-36. A. Schulte: Geschichte des mittelalterlichen Handels und Verkehrs zwischen Westdeutschland und Italien. Leipzig 1900 (Reprint Berlin 1966). I. köt. 513-520. О. Schiff: König Sigismunds italienische Politik bis zum Romfahrt (1410-1431). Frankfurter historische Forschungen. Frankfurt a.M. 1909. I. 12-17. 67-81., 88, 101., 114, és 119. és 119. Я. Kretschmayr: Geschichte von Venedig. Gotha 1920. II. 263-271., 336-345. (Továbbiakban: Я. Kretschmayr: Venedig . . .). Я Klein: Kaiser Sigismunds Handelssperre gegen Venedig und die Salzburger Alpenstrasse. Festschrift Theodor Mayer. Lindau-Konstanz 1955. II. 317-328. A. Steinwenter: Beiträge zur Geschichte der Leopoldiner. Archiv für österreichische Geschichte 58/1879. 398-409. A Steinwenter: Studien zur Geschichte der Lepoldiner. Archiv für Österreichische Geschichte 63/1882.1-14. II. és IV. 26-36,47-60. 2A Zsigmond gazdaságpolitikájára vonatkozó magyarországi kutatásokat legutóbb Pach Zsigmond Pál foglalta össze három tanulmányban: 1. La route du poivre vers la Hongrie médiévale. Mélanges en l'honneur de Fernand Braudel. Toulouse 1973. 449-458. 2. Die Verkehrsroute des Levantehandels nach Siebenbürgen und Ungarn zur Zeit der Könige Ludwig von Anjou und Sigismund von Luxemburg. Europäische Stadtgeschichte in Mittelalter und früher Neuzeit. Ed. W. Mägdefrau. Weimar 1979. 60-91, részletesebben: 79-83. 3. Levantine Trade Routes and Eastern Europe in the Middle Ages. XV Congrès International des Sciences Historiques. Bucarest 1980. П. 222-230.