Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Engel Pál: Temetkezések a középkori székesfehérvári bazilikában 613
KÖZÉPKORI SlROK SZÉKESFEHÉRVÁROTT 627 2. Marcali Miklós erdélyi vajda A Somogy megyei, Péc nemzetségbeli Marcali család tagja, István mesternek valószínűleg negyedik fia volt. Oklevelekben 1390—1412 között említik, 1394-től temesi ispán, 1402—1403-ban pedig erdélyi vajda volt. Mivel a legidősebb bátyja 1374-ben már alispánságot viselt, egy másik bátyjának pedig - a harmadik fivérnek — 1396 előtt fia született, Miklós születését leginkább 1360-1365 tájára tehetjük.8 8 Sírkövének felirata szerint 1413-ban halt meg. Becsült kora: 48-53 év. 1412 augusztusban a velenceiekkel vívott mottai csatában súlyosan megsebesült, de még néhány hónapig élt.8 9 Székesfehérvárott temették el, mert sírkövének töredéke itt került napvilágra.9 0 3. Stiborici Stibor erdélyi vajda Lengyel nemesi családból származott, I. Lajos, majd Zsigmond szolgálatában állt, aki alatt Magyarország egyik első emberévé emelkedett. 1389-től pozsonyi ispán, 1395-1401 és 1409-1414 között erdélyi vajda volt. Lengyel forrás szerint 1348-ban született, és 1414-ben halt meg.9 1 Kora: 66 év. Székesfehérvárott temették el, mert sírkövének töredéke onnan bukkant elő.9 2 4. Ozorai Pipó temesi ispán A firenzei Scolari családból származott, de fiatalon Magyarországra került. 1399-ben Zsigmond szolgálatába lépett, és 1404-től temesi ispáni címmel a délkeleti végvidék kormányzója volt haláláig. Vezető szerepet játszott az ország irányításában. 15. századi olasz életrajzírója szerint 1369-ben született, és 1426-ban Lippán halt meg.93 Kora: 57 év. Alkatáról csak annyit tudni, hogy középtermetű és szikár volt. Utolsó éveiben köszvény kínozta, és utolsó hadjáratára (1426) már hordágyon vitette magát.9 4 1425-ben kelt okleveléből megtudjuk, hogy saját költségén helyrehozatta a székesfehérvári bazilika egyik romos tornyát a préposti háztól nyugatra, a torony tövében "1390: ZsO I. 1390; 1374: Zala II. 114; Miklós karrierjére Engel-Lővei-Varga 1983. 30, irodalommal; testvérének, a Nikápolynál 1396-ban fogságba esett Istvánnak 1397-ben fiát említik: ZsO 1.5030, 4663. "1412. november 30-án még életben volt (Erdődy cs. galgócilt, 53-3-4,IványiBéla kivonata nyomán, OL Dl. Segédletek). 90 Engel-Lövei-Varga 1983. 29-30. Ottani állításom, amely szerint 1412-ben elesett volna, és a sírkő' 1413. évi dátuma a felállítás idejét jelezné, az előző jegyzet értelmében téves. 91 Wenzel 1874.passim: vö.Engel 1977. 34, 50. '2 Engel-Lővei- Varga 31-32. "Születése: Poggio 163; halála: Poggio 179, Mellini 54, 63; életrajzát főleg olasz források alapján megírta Wenzel 1863. '"Külsejére Poggio 176; betegségére uo. 183.
