Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
602 SENGA TOR U Preusselek és Hermann badeni gróf párthívei (complices) megtámadták Magyarország határvidékeit,8 7 amiből az következett, hogy IV. Béla nagyobb hadjáratot indított Ausztria ellen; 1250 júliusában magyar és kun összetételű seregével behatolt az osztrák tartományokba, ott pusztításokat végzett, majd a cseh király közbenjárására visszavonult.8 8 A magyar király ettől kezdve kapcsolódott be igazán az osztrák-örökségért folyó feltételezett 1249-i hadjáratával, amelyben Ákos Ernye is részt vett. Tudjuk, hogy ezekben az időkben Ausztria és Stájerország a Babenberg-uralkodóház férfiágának kihalása folytán elvileg Frigyes császár kezében volt, míg Hermann badeni gróf, aki feleségül vette Babenberg Frigyes unokahugát, Gertrudot, a császárral harcban álló pápa támogatásával a Babenberg-hagyaték állítólagos örököse volt. Azonban Hermann gróf még 1249-ben - talán nyár végén - elfoglalta Bécsújhelyet (Wiener Neustadt), Bécset és más városokat [H. Fichtenau-E. Zöllner: Urkundenbuch zur Geschichte der Babenberger in Österreich. II. 318-319. (Nr. 451-452.); Continuatio Sancrucensis П. ad a. 1249. MGH. G. H. Pertz, SS. IX. 642. Vö. A. Huber: Geschichte, I. 523.; Max Vancsa: Gexchichte Nieder- und Oberösterreichs. I. Gotha 1905 . 491-492.; F. Hausmann: Kaiser Friedrich, 300.; Max Weltin: Landesherr und Landherren. Zur Herrschaft Ottokars II. Premysl in Österreich. Ottokar-Forschungen - Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich Neue Folge 44/45 (1978/79) 165-168.]. fgy valószínű, hogy ahalicsvolhiniai évkönyv fent idézett híradása, amely szerint Bécset a császár megszállva tartotta, nem az 1250. évre, hanem korábbra, feltehetőleg 1249 júniusára vonatkozik. A magyar királyhoz jött követek közül a salzburgi érsek karintiai Fülöp (Philipp von Spanheim) lehetett, aki csak 1249 elején lett választott érsek, és akinek anyja Vencel cseh kivály nővére volt. Heinrich von Brunne a salzburgi érseki miniszteriálisok családjából származott. Otto Hardecket, aki kapcsolatba került a cseh belügyekkel, 1249 februárjában a cseh király környezetében találjuk Zatecben (M. Weltin: Landesherr, 167.), és tudjuk, hogy ugyanabban a hónapban magyar segédcsapatok mennek a cseh király segítségére (ld. a 81. jegyz.). Nem elképzelhetetlen, hogy Otto Hardecket Vencel cseh király küldte IV. Bélához a cseh, valamint osztrák ügyekkel kapcsolatban, és talán ennek eredményeképpen Sadskában tartózkodva, 1249 nyarán színlelhette a cseh király azt.hogy Morvaországba és azután Magyarországra vonul (ld. a 81. jegyz.). A „császár vojevodá"-ja feltehetőleg Ottó bajor herceg volt, aki 1249. november 12-én még Ausztriának a császár által kinevezett kormányzójaként szerepelt, és akinek helyén 1250. január 20-án már Stájerország kormányzója, Meinhard görzi (gorizai) gróf állt mint „Austrie et Styrie capitaneus". Ottó fia, Henrik IV. Béla lányának, Erzsébetnek volt a férje, unokaöccse pedig Hermann badeni gróf volt. így Ottó bajor herceg, aki talán rendet akart teremteni az osztrák tartományokban, a magyar királyhoz fordulhatott segítségért. A halics-volhiniai évkönyv 1252. évi híradásával kapcsolatban itt elmondottak még eléggé hipotetikus jellegűek és további vizsgálatra szorulnak. Ezzel a híradással - amely nem elég világos és amelyet időrendi tekintetben is nehéz értelmezni - Barvinszkij foglalkozik a legrészletesebben, aki a híradást 1250 augusztusára vonatkoztatva úgy véli, hogy Vencel cseh király küldte a követeket IV. Bélához a Babenberg-örökség kérdésével kapcsolatban. Fentebb mi is részben elfogadtuk Barvinszkij elemzését és véleményét. [Bohdan Barvinszkij: Presburszkij zjizd v szpravi szpadscsini po Babenbergah. ZNTS. 52 (1903) 1-27.] Hrusevszkij 1248-ra vonatkoztatja a híradást, s nézete általános elfogadásra talált. [M. Hrusevszkij: Hronoljogija, 35., 67.; uő.: Do szpravi hronoljogicsnoj vzjazi v Halicko-volinszkij ljitopiszi. ZNTS. 52 (1903) 1-5.; B. Wiodarski: Polska i Czechy, 11; uő.: Polska i Rus, 139-140.; V.T. Pausto: Ocserki, 255.; G. Stökl: Das Fürstentum, 515., 521.] A magyar történészek viszont az 1252. évre vonatkoztatják a híradást, ami egyáltalán nem fogadható el (ld. a 92. jegyz.). "'Általában úgy vélik, hogy ez az osztrák támadás 1250-ben volt [Pauler Gy.: MNT. II. 217.; MTK. I. 152.; M. Weltin: Landesherr, 167.], de nincs kizárva, hogy már 1249-ben megtörtént. Ld. a 88. jegyz. 88 Ld. a 85. jegyz. Continuatio Sancrucensis II. ad a. 1250., MGH. G. H. Pertz, SS. IX. 642-643. I- A. F. Gombos: Catalogus, I. 778-779. (Nr. 1782.)]' „H. de Padén dux Austrie obiit. Bela rex Ungarie cum infinito exercitu intravit terram Austrie, propter stragem quam pincerna de Habspach
