Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Ránki György: A hadigazdaság kérdései a második világháborúban 49
A HADIGAZDASÁG A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN 59 hogy nem rendelkezett volna ezeken a területeken bizonyos ércekkel és fémekkel, mint inkább abból a tényből, hogy miként tudja biztosítani eme források kiaknázásához a szükséges munkaerőt és beruházásokat. A beruházásokra nem csupán a bányák feltárásához vagy gyárak létesítéséhez volt szükség, hanem — s ez még tőkeigényesebb volt — hogy megteremtsék azokat a feltételeket, melyek között ezeket a forrásokat megfelelően kihasználják, hogy bevonják ezeket a forrásokat a hadigazdaság vérkeringésébe, megteremtve a szükséges vasúti összeköttetést és más egyéb infrastrukturális feltételeket. Mivel a keleti területek jó része nem volt megfelelően ellátva a szükséges ipari infrastruktúrával, bármiféle effektív kihasználása a nyersanyagforrásoknak sokkal nagyobb beruházást igényelt itt, mint ami szükséges lett volna egy új bánya megnyitásához, vagy egy új üzem létesítéséhez Ukrajnában. 1942 folyamán több mint 3000 km új vasútvonalat építettek.2 7 A cél az volt, hogy megteremtsék a szükséges összeköttetést a bányák, az új gyárak és a front között, ahol a szovjet hadsereg számára létszükséglet volt mindenfajta fegyver és hadianyag. Nyilvánvalóan 1942 végén és 1943 elején kritikus hiány mutatkozott szinte valamennyi nyersanyagban, beleértve a vasat, az acélt, a szenet, az alumíniumot, az ólmot és a nikkelt.2 8 Számos új nyersanyaglelőhely, többek között mangánérc és molibdén bánya nyílt meg az Uraiban, Kazahsztánban és Karagandában. A háború alatt kidolgozott tervek az államvédelmi bizottság és a tervhivatal részéről egyaránt az uráli és szibériai üzemekből viszonylag rövid idő alatt 100 000 t nyersvasat, 77 000 t acélt, 326 000 t hengerelt árut kívántak. Az óriási erőfeszítések következtében a szovjet nyersanyagtermelés már 1942 nyarától emelkedni kezd. A szén- és az olajtermelés például 1942 februárjában 32—56%-a volt a háború előttinek, 1942 nyarán pedig már 45—72%-a. 1942 elején a vastermelés 35, az acéltermelés 45, a hengerelt áru 43, a mangánérc 33%-a volt a háború előttinek,2 9 1942 közepétől viszont a sikeresen áttelepített 1200 gyár keleten már dolgozott. Ha a Szovjetuniónak tehát sikerült a csökkent nyersanyagtermelés ellenére elérni és túlhaladni a korábbi hadianyaggyártást, az részben abból származott, hogy 1943-tól az új területek bekapcsolódtak a termelésbe, és részben helyettesítették az elfoglalt hagyományos ipari településeket; részben abból, hogy a tervgazdaságnak jobban sikerült valamennyi erőforrást maximálisan mozgósítani a fegyverkezés szempontjából, és végül, de nem utolsósorban: azért, mert a Szovjetunióban korlátozták leginkább a polgári ipari termelést, összehasonlítva valamennyi más hadviselő országgal, beleértve Németországot is. Az elfoglalt Donyec-medence 100 millió t szén kiesését jelentette a szovjet ipari termelés szempontjából. Hogy pótolják a veszteségeket, az uráli széntermelés — különösen Cseljabinszk körül — megháromszorozódott, és elérte a 25 millió tonnát. A 11 A. Szamszonov: Vklad szovietszkogo tüla v savonanie pobezsdi pod Sztálingrádom. Voproszi I sztorii, 1983. 122. 1. 28 G. S. Kravcsenko: Voennaja Ékonomika SzSzSzR 1941—45. Moszkva, 1963. 223. 1. 29 Uo.
