Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Solymosi László: Egyházi és világi (földesúri) mortuarium a 11-14. századi Magyarországon 547
MORTUARIUM MAGYARORSZÁGON A 11-14. SZÁZADBAN 581 követelések hátterében nyilvánvalóan az állt, hogy a deficiens jobbágyok esetében nem létezett egységes gyakorlat, számosan közülük kedvezőtlenebb körülmények között éltek annál, mint amit elérendő és megtartandó célként maguk elé tűztek. Az erdélyi püspökség sárdi jobbágyai — mint láttuk — 1295. évi kiváltságlevelük szerint örökös híján szabadon végrendelkezhettek, miután egy harmadfű tinót adtak a földesuraságnak. Közel másfél évszázaddal később az erdélyi jobbágyok jelentős része a földesúri mortuariumot illetően ezt a szintet szerette volna elérni.13 9 A földesúr háramlási jogának csökevényes formája, a földesúri mortuarium mint örökösödési, illetve végrendelkezési illeték — bár nem volt jelentéktelen teher ,mindössze színezte a földesúri járadékok 13. században kialakult rendszerét. Noha a földesúri népek gazdasági-társadalmi felemelkedésének kísérőjelensége volt, sem 13. századi elterjedésekor, sem a 14. században nem lett általános. A földesúri népek körében egyetlen társadalmi réteg, s majdan a jobbágyok számára sem vált karakterisztikussá, mint külföldön a serf vagy a cenzuális réteg esetében. Magyarországon nem alakult ki saját terminológiája s idegenből sem kölcsönzött. Csak a fiági örökösödés megszakadásakor jár a deficiens családfő hagyatéka után, de a földesúr gyakran ekkor sem tartott igényt rá, s szabad végrendelkezést biztosított jobbágyainak. A deficiens jobbágy ingóságait illetően eltérő szokások alakultak ki, s ezekben - jelek szerint - a földesúri mortuarium nem volt meghatározó, a jobbágy végrendelkezési, illetve a földesúr háramlási joga mögött háttérbe szorult, azoknak alárendelten érvényesült. Ласло Шоймоши: ЦЕРКОВНЫЙ И СВЕТСКИЙ (ПОМЕЩИЧИЙ) МОРТУАРИУМ В ВЕНГРИИ В 11—14. ВВ (Резюме) В средневековой Европе мортуариум являлся в первую очередь доходом, точнее говоря правом на определённые доходы. По своему характеру различается церковный h светский (помещичий) мортуариум. В основе первого лежала связь церкви и верующих, а второго: отношение помещика и зависших от него подданных. Связь, иногда даже и слияние двух видов мортуариума в основном обеспечивались тем, что оба они получились в случае смерти, при кончине верующих или ellen. Bónis György: A jogtudó értelmiség a középkoxi Nyugat- és Közép-Európában. Bp., 1972. (Értekezések a történeti tudományok köréből, új sorozat 63.) 133. 139 A kérdés 15. századi vizsgálata további - és az urbáriumok hallgatása, a jobbágyvégrendeletek kis száma miatt - fáradságos kutatást igényel. Werbőczy a Tripartitumban összefoglalta a jobbágyi öröklés és a földesúri háramlással együtt a jobbágyi végrendelkezés szabályait (III. 29, 30.), de a földesűri mortuariumról nem ejtett szót. Általános megjegyzésébe, hogy miként a jobbágy állapota, úgy a jogszokás is sokféle, és azt a helységek régi gyakorlata szerint meg kell tartani (III. 30:6), a földesúri mortuarium továbbélése is belefér. Werbőczy István Hármaskönyve. Bp., 1897. 412-415. Ezt Mohács utáni források igazolják. Szabó István 16-17. századi adatok alapján feltehetőnek tartja, hogy a jobbágy a földesúr végrendeleti megajándékozásával (pénz, tehén, ló stb.) végrendelete háborítatlanságát, a földesúri beleegyezést biztosította. Szabó István: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Bp., 1947. (Értekezések a történeti tudományok köréből XXVI. köt. 4. sz.) 17-18. Vö. PRT X. 468-469. Ilyen adatok a 18. században, sőt a reformkorban is akadtak, hiszen a földesúr háramlási joga csak a földesúri jogok teljes eltörlésével szűnt meg. Tárkány Szűcs: i.m. 408-410, 429.
