Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Solymosi László: Egyházi és világi (földesúri) mortuarium a 11-14. századi Magyarországon 547
MORTUARIUM MAGYARORSZÁGON A 11-14. SZÁZADBAN 549 jövedelmek megosztása. Az 1215. évi zsinat 32. kánonja nem tiltotta meg, hogy az egyházi javadalmasok és méltóságviselők bevételét a parochiális egyházak jövedelméből kiegészítsék. A javadalmak ilyen egyesítését azonban az alsópapság megélhetése és műveltségi szintjének biztosítása érdekében ahhoz kötötte, hogy a parochiális egyházban lelkipásztori teendőit végző pap egyháza jövedelméből megfelelő részt (congruentem portionem) kapjon.7 A zsinatot követő évtizedekben meg-megújuló vitának a tárgyát éppen ez a megfelelő rész, a jövedelmek megosztásának mikéntje, a részesedés megállapítása képezte. Három egyházmegyéből ismerjük az egyházmegyei szinten folyó és minden bizonnyal az egész országra kiterjedő küzdelem eredményét. Az egriben a pápa, a győri és a veszprémi egyházmegyében pedig a király vetett véget a hosszas pereskedésnek.8 A három döntés közül az utóbbi kettőben a mortuariumról is szó esett. Ez a két hasonló, egymással sokban megegyező 1255. évi királyi oklevél használta Magyarországon ismereteink szerint először a mortuarium kifejezést.9 A két oklevél szövegének nagyfokú egyezése miatt felvetődött a gyanú, hogy a veszprémi oklevél a győri minta alapján később készült volna.1 0 A gyanú azonban eloszlatható. A veszprémi rendezés éppen a legfontosabb jövedelem, a tizednegyed megosztása esetében nemcsak hogy nem követte a győri intézkedést, hanem annál sokkal 'Concilíorum oecumenicorum décréta, (a továbbiakban: Conciliorum décréta) Edidit Centro di Documentazione Instituto per le Scienze Religiose - Bologna. Curantibus Josepho Alberigo, Perikle-P. Joannou, Claudio Leonardi, Paulo Prodi. Consultante Huberto Jedin. Editio altera. Basileae — Barcione - Friburgi - Romae - Vindobonae 1962. 225-226. 'Balics: i.m. 461-462; Kollányi: Párbér, 49-51; Mályusz: Egyházi társadalom, 49-53. Róbert püspök 1226. évi oklevelének értelmezése (i/o. 50.) félreértést tartalmaz. A püspök éppenséggel nem tartja fenn a korábbi kétharmad az egyharmadhoz arányt, hanem helyette egyenlő' osztozást vezet be, s mintegy a kanonoknak tett kárpótlásként a parochiális egyházaknak alamizsna gyanánt felajánlott malmok és szőlők jövedelmének a felét is biztosítja számukra. Szerintünk ez olvasható ki az oklevél kiadott szövegéből s még inkább magából a 18. századi másolatból ismert forrásból, ahol a kiadásokban szereplő ,,cum autem sacerdotef mondatrészben az autem helyett antea áll. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 200625 (Veszprémi kápt. mit., Veszprém eccl. et capit. 8). Vö. Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. (a továbbiakban: Mon. Vespr.) I. Bp., 1896. 68; Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera GeorgiiFejér, (a továbbiakban: Fejér) I-XI. Budae 1829-1844. IX/7. 650. 9A Magyarországi Középkori Latinság Szótára cédulaanyaga sem ismer korábbi adatot. Az anyaggyűjtés használatát Boronkay Ivánnak köszönöm. 10 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. Szerk.: Szentpétery Imre, Borsa Iván. I—II. Bp., 1923-1961. (a továbbiakban: Reg. Arp.) I. 1035 — 1036. sz. A győri rendezésről szóló oklevél három átírásban, míg a veszprémi eredetiben és három átírásban maradt ránk. Az előbbi több teljes, az utóbbi pedig csak kivonatos kiadásból ismert, teljes szövege a mortuariumra vonatkozó résszel együtt kiadatlan. A győri rendezés 1504. évi átírása: DL 422, 1331/1418. évi átírása: DF 200411 (Veszprémi püspöki lt., Miscellanea 45), 1482/1522. évi átírása: DF 278058 (Győri kápt. mit., Cimeliotheca 9-680). A kiadások: Fejér IV/2. 291, illetve Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I-XII. Pest, Bp., 1860-1874. (a továbbiakban: Wenzel) VII. 387 az első, HO VIII. 63-64 pedig a második átírást vette alapul. A veszprémi rendezés eredetije: DF 200652 (Veszprémi kápt. mit., Szaladiensis comitatus decimalia 4), 1423., 1423/1456. és 1423/1460. évi átírásai: DF 201228, 201349, 201361 (Uo. 20, 5, 30).
