Századok – 1987

DOKUMENTUMOK - Urbán Károly - Vida István: Részletek Barcza György emlékirataiból (1941-43) 355

410 DOKUMENTUMOK keltsek, s szálltam be egy mellékutcában hagyott kocsimba. Persze a németek így is megtudták, hogy találkoztunk, a politikai rendőrség pedig jelentette Keresztes-Fischer belügyminiszternek, ki nevetve mesélte el nekem. Újév után Kállayval találkoztam és azt mondotta nekem, hogy memorandumomat elolvasta, azzal teljesen egyetért, és legközelebb hosszabban kíván velem beszélni. Megint elmúlt két hét, mire kéretett. Ezúttal már a külügyminisztériumban fogadott. Sokáig tárgyaltunk. Kifejtettem a miniszterelnöknek terveimet. Arra gondoltam ugyanis, hogy nem volna elég, ha egymagam utazom valahová a semleges külföldre, hanem meg kellene szervezni egy nagyobb hazafias politikai szervezetet, mely velem és irányításommal működve az angol-amerikai túloldallal kapcsolatba lépne, és később mintegy a béketárgyalásokat is előkészíthetné. A Szovjettel is keresni kellene titkos kapcsolatok felvételét arra alkalmas közvetítő útján, de erre én, aki főleg angolokat és amerikaiakat ismerek, nem jöhetek számításba. Most, amikor ez még lehetséges, diplomatákból, politikai, gazdasági és sajtó szakemberekből álló szervezetet kívántam összehozni, mely a semleges külföldön tartózkodva működjék és készenlétben álljon, így megmenthetnénk egy értékes, németbarátsággal nem vádolható, megbízható, és hasznos szakemberekből álló kicsiny, de kifogástalan társaságot, mely a jövőben hazafias, demokratikus, de alkotmányos alapon vehetné fel a kapcsolatokat az angolszász oldallal. Mindezt így előadtam Kállaynak, ki mindent helyeseit, de bizonyos aggályai voltak abban az irányban, hogy a németek egy ilyen nagyobb szabású magyar külföldi szervezkedést okvetlen megtudnak majd, és ebből neki, azaz a kormánynak nagy kellemetlenségei lesznek. Erre megjegyeztem, hogy a kiküldendő diplomatáknak és szakembereknek nem egyszerre kellene kiutazniok, hanem fokozatosan, egyenként, feltűnés nélkül, bizonyos gyanút nem kelthető jogcímeken, de oly mód, hogy mintegy félév alatt mindenki kinn legyen. Elsősorban azt kívántam, hogy a semleges államokban levő követeink és követségeink tagjai közül mindazok, akik közismerten nácibarátok, oly diplomatákkal cseréltessenek fel, akik nem kompromittáltak és terveim szempontjából hasznosak. Mindenüvé megbízható hazafias és nem kompromittált diplomatákat és beosztott tisztviselőket kell kiküldeni, kik azután az általam tervezett szervezetbe való részvételre alkalmasak lennének. Ez könnyen megvalósítható lett volna, mert a külügyi szolgálatunkban egypár közismert németbaráton kívül csupa hazafias és megbízható ember volt, kiket csak a megfelelő helyre kellett volna kiküldeni. Kállay ezzel is egyetértett, de megjegyezte, hogy ily nagymérvű felváltása a németbarát diplomatáknak feltűnést fog kelteni, így ez is csak lassan, fokozatosan valósítható meg. Azt feleltem, hogy vajon biztos-e abban, hogy egy ilyen terv lassú és fokozatos megvalósítására lesz-e elegendő ideje? Félek — mondottam —, hogy ki fogunk futni az időből, a németek egyszer csak megelégelik a magyar kormány ide-oda taktikázását, és ultimativ követelik majd, hogy teljes katonai és gazdasági erőnkkel álljunk melléjük, ekkor pedig az ilyen terv keresztülvitelére már későn lesz. Jobb tehát azt jóval előre, mint akár egy nappal is elkésve előkészíteni és megvalósítani, úgy ahogy pl. a románok már régebben megtették. Kállay elvben mindenben igazat adott, de mindenféle aggályt is hozott fel, és végül azt mondotta,