Századok – 1987
DOKUMENTUMOK - Urbán Károly - Vida István: Részletek Barcza György emlékirataiból (1941-43) 355
408 DOKUMENTUMOK hogy ha az angol hivatalos körökkel való előbbi személyes jó kapcsolataimat valahonnét a semleges külföldről újra felvehetném, mert az országnak senkije sincs e célból a külföldön. Egy ilyen titkos misszióra az ellenzék pedig engem tartott legalkalmasabbnak. Bethlen, Rassay, a kisgazdapártból Tildy és Bajcsy-Zsilinszky, a szociáldemokraták közül Peyer és Kéthly és mások mindjobban sürgették, hogy egy ily missziót vállaljak. Ezekkel és más ellenzéki vezető férfiakkal igen gyakran jöttem már akkor össze, fel is kerestek, meghívtak pártösszejöveteleikre, és midőn előadtam előttük külpolitikai elgondolásaimat, azzal mind egyetértettek. 1942 október elején Bethlen magához kéretett, és a legkomolyabban felszólított arra, hogy most már haladéktalanul vállaljam el azt a hazafias missziót, melyet ő és az egész ellenzék oly sürgősnek tart. Valahová a semleges külföldre kellene utaznom, honnét újra felvehetném az érintkezést a Foreign Office-szal és így az angol kormánnyal. Törökország, Portugália vagy Svájc lennének alkalmasak erre. Bethlen közölte velem, hogy sürgősen beszélni fog a tervről Horthyval és Kállayval, és a maga, valamint az egész ellenzék nevében követelni fogja, hogy kiutazásomat a kormány tegye lehetővé. Kérdésére, hogy egy ily hazafias missziót vállalnék-e, azt feleltem, hogy bizonyos feltételek mellett igen, de azokhoz feltétlen ragaszkodom. Feltételeim a kővetkezők voltak: 1. mint magánember utaznék külföldre, semminemű megbízatást sem kifelé, sem befelé nem vállalhatnék a kormánytól, mert annak politikáját nem helyeslem. Ebből folyik az is, hogy sem Kállaytól, sem a kormánytól semmiféle utasítást el nem fogadok, hanem politikailag teljesen szabad kezet kívánok; 2. missziómat Kállayval szemben a leglojálisabban fognám fel, tájékoztatnám, de misszióm célja az országon segíteni, nem pedig a kormányt támogatni vagy menteni. Bethlen ezen feltételeimet helyeselte. Aggályaim támadtak azonban afelől, hogy Horthyt előzetesen tájékoztassuk terveink felől. A kormányzó igen korlátolt politikai felfogási képességei mellett talán meg sem értette volna egy ily misszió fontosságát, azonkívül a németekkel szemben helyzete sokkal könnyebb lett volna, ha a dologról legalább hivatalosan semmit sem tud, mert akkor nyugodt lelkiismerettel letagadhatta volna az egészet. Bethlen ezzel is egyetértett és azzal váltunk el, hogy sürgősen beszél Kállayval. Ez meg is történt, és Kállay a tervet elvben helyeselte, és azt üzente nekem, hogy legközelebb kéretni fog. Napok, hetek múltak el, de Kállay nem értesített és mint meghallottam, habozott, mert attól tartott, hogy a németek a dolgot megtudják, és abból neki nagy kellemetlenségei lesznek. Én vártam, mert ismerve Kállay tétovázó, aggályoskodó természetét, tudtam, hogy a dolog nem fog oly simán és gyorsan menni, mint ahogy pedig kellett volna, neki pedig felkínálkozni eszemben sem volt. Az ellenzéki vezetők ezalatt nálam, de Kállaynál is folyton sürgették a terv keresztülvitelét. Hetek múltak így el, amíg végre Kállay kérésére vele egy közös barátunk, gróf Pongrácz Jenő7 3 házában vacsorára nagy titokban találkoztam. Itt a kérdés elvi 73 Pongrácz Jenő, gróf— nagybirtokos, konzervatív politikus. 1924-től Békés m.-i 1254 kh. holdas birtokán gazdálkodott. 1931-től 1939-ig kormánypárti képviselő. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) választmányai tagja.
