Századok – 1987
DOKUMENTUMOK - Urbán Károly - Vida István: Részletek Barcza György emlékirataiból (1941-43) 355
372 DOKUMENTUMOK német érdeket is szolgálják — éppen ebben a veszélyben szükséges védelmére s támogatására. A magyar csapatok már július 3-ig előrehatoltak a Stanislau-Kolomea vonalig. További harci cselekményeiknél a német hadvezetéssel egyetértően megállapítandó katonai célkitűzések mértékadók. Tudatában vagyok annak, hogy a déli hadseregcsoport főparancsnokságával való egységes és szoros együttműködés mindkét félre előnyös lehet."25, a A fenti levelek után, melyek minden magyarázatot feleslegessé tesznek, sem Horthy, sem hívei nem hivatkozhattak többé a németek általi nyomásra, hiszen azokban világosan kifejezésre jut az, hogy önként és lelkesen álltunk aktívan a németek mellé a szovjet elleni háborúban. A szovjetellenes német háború, melybe a nácik rajtunk kívül Romániát, Szlovákiát és Horvátországot is belekényszerítették ottani quislingjeik útján, kezdetben gyors iramban és német sikerekkel folyt. A magyar és német sajtó ujjongott, azt hive, hogy a Szovjetnek már vége van. Magyar katonaság akkor még alig volt Oroszországban, annyi belátás és becsület mégis volt Horthyban és Bárdossyban, hogy nem vitték tömegesen honvédeinket az oroszországi harcba. De haderőnknek mintegy egyharmada mozgósítva volt, és ennek nagy része a nyár és ősz folyamán ki is ment Oroszországba. A németek azzal nyugtattak meg minket, hogy csapatainkra főleg mint front mögötti megszálló erőkre van szükség, a komoly munkát elvégzik majd ők egymaguk is. így ha már politikailag végleg kompromittáltak és magukhoz láncoltak, mégsem ömlött akkor még annyi magyar vér német érdekekért, mint később. Kifelé politikailag az eredmény azonban ugyanaz volt, mert Magyarország a németekkel együtt viselt háborút. Ugyanaz volt az optikai kép, mint pl. a zsidókérdésben, melyben a helyzet külső képe teljesen azonos volt a németországi helyzettel, a valóságban és gyakorlatban azonban attól lényegesen eltérő. Ez volt a helyzet nagy vonalakban kül-és belpolitikailag egészen 1944. március 19-ig, amikor Horthy Magyarországot nyíltan átadta a német haderőnek, beleegyezett katonai megszállásunkba, kinevezte miniszterelnökké a németcseléd Sztójay-Sztojakovich Dömét, és eltűrte a német Gestapo és SS emberek, valamint magyar segédeik minden embertelen garázdálkodását. Bárdossy után Kállay igyekezett ugyan a németektől eltávolodni, bizonyos gesztusokkal, sőt cselekedetekkel is ily irányban haladt, de annak kockázatát már nem merte vállalni, hogy nyíltan szakítson elnyomóinkkal. A magyar politika legfőbb tragikuma abban rejlett, hogy Teleki halála óta minden kormány időnyerésre, csodavárásra, taktikázásra és halogatásra állította be politikáját. Ez azután azt eredményezte, ami végül is előrelátható volt, és számtalan-25/a A Horthy és Hitler eredeti, német nyelvű levélváltása megtalálható: Magyarország külpolitikája a nyugati hadjárattól a Szovjetunió megtámadásáig. 1940—1941. Összeáll.: Juhász Gyula. Akadémia Kiadó. Bp. 1982. 1203,1244—1245. old. Horthy első válaszlevele 1941. jún. 28-án íródott. Horthy 1941. júl. 5-i levelét lásd: OL. A Külügyminisztérium iratai, Szent-Iványi Domokos miniszterelnöki államtitkár kézírásos külügyi okmánygyüjteménye. 641—642. — Nem sikerült kiderítenünk, hogy e leveleket a felszabadulás utáni években hol és mikor publikálták.
