Századok – 1987
DOKUMENTUMOK - Urbán Károly - Vida István: Részletek Barcza György emlékirataiból (1941-43) 355
DOKUMENTUMOK 365 rendeletekkel kormányozták az országot, melyek törvény erejével bírtak és megfellebbezhetetlenek voltak. A kormány hivatalosan űzött németbarát politikájával karöltvejárt a zsidóság fokozatos elnyomása. A magyar zsidóságra vonatkozó felfogásomat már korábban kifejtettem itt.1 3 Különbséget kellett tenni a magyarrá vált, hazafias, honpolgári kötelességeinek eleget tett régi magyar zsidóság és az 1900 óta Galíciából bevándorolt kalandor és idegen mentalitású zsidók között. Az előbbiek ugyanoly becsületes adófizető polgárok voltak, mint mindenki más, az 1914—18-as háborúban ugyanannyi vért áldoztak, és éppen oly magyarnak vallották magukat, nem eshettek tehát más megítélés alá, mint a többi magyar. Ez ellenkezett volna a Szt. István-i keresztény türelem, a magyar alkotmány, törvénytisztelet és az emberi szabadságjogokról uralkodó felfogással. Az utóbbiakat pedig, akik jogilag véve is felesleges, sőt káros idegenek (jobbára lengyelek) voltak, kár volt az országba beengedni és ott letelepülési lehetőséget adni, vagy legalább is törvényes és emberies gátat kellett volna emelni jogtalan terjeszkedési törekvéseik elé. Ez éppannyira érdeke lett volna a régi magyar zsidóságnak, mint magának az országnak. Hitler zsidóellenes hisztériájának szolgai utánzása azonban nem volt méltó hozzánk, a művelt nyugat előtt halálosan kompromittált minket, és mindennél jobban bizonyította azt, hogy teljesen a német befolyás alá kerülve igyekszünk minden náci módszert utánozni. A zsidóságnak a világon tagadhatatlanul aránytalanul nagy befolyása van ahhoz képest, hogy mindössze circa tizennégy milliónyi zsidó él elszórva az egész világon (mely szám ma már jó néhány millióval csökkent), és igen nagy politikai hiba volt Hitlertől a zsidók embertelen üldözése és tömeggyilkolása, mert ezzel a zsidó befolyást, az ellenállást nem hogy gyengítette, hanem erősítette a világon. Mi sem mutatja jobban a náci rendszer politikai ügyetlenségét, mint az az elvakult és patologikus düh, amellyel Hitler és hívei a zsidóságból világmártírt csináltak, és ezzel kétségkívül jogot szereztek neki a háború utáni erkölcsi és anyagi jóvátételre. Hazatértemkor nálunk a zsidóság helyzete az volt, hogy a Darányi- és Imrédyféle zsidótörvények1 4 papíron ugyan léteztek és a külvilág előtt ugyancsak dokumentálták azt, hogy e tekintetben is németutánzókká lettünk, de a valóságban a zsidók helyzete Magyarországon, hasonlítva sorsukat Németországban és a németek által megszállt országokban, még mindég egyenesen paradicsominak volt mondható. A vállalatok éléről elvben elkerültek a zsidó vezetők (az államszolgálatban alig volt zsidó), és a magánvállalkozások papíron vagy valóban átkerültek keresztény kezekbe. De mindez inkább csak a felszínen végrehajtott változás volt, és a zsidóság befolyása és szerepe, ha háttérbe is szorult, még mindig elég nagy volt. Embertelenségek pedig igazán nem történtek, legfeljebb igazságtalanságok. Persze a zsidótörvények módot nyújtottak a keresztényeknek arra, hogy jól jövedelmező állásaikból a zsidókat 13 Utalás az emlékirat első kötetére, amely nem került a Hoover Institutionba. 14 Imrédy miniszterelnöksége alatt csak egy zsidótörvényt (1938: XV. tc) hoztak, amelyet még a Darányi-kormány készített elő. 8 Századok 87/2-3
