Századok – 1987

DOKUMENTUMOK - Urbán Károly - Vida István: Részletek Barcza György emlékirataiból (1941-43) 355

360 DOKUMENTUMOK végső győzelmébe vetett konok hite ellen felhozhattam volna, hatástalan marad, így nem is vitatkoztam tovább. Nehéz volt akkor nekem Pesten a németbarátokkal vitatkoznom. Minden érvemre az volt a látható reakciójuk, hogy oly fokú anglomániában szenvedek, hogy a német erőt, szervezettséget, győzelmi hitet észre sem veszem. így nem is igen vitatkoztam ezekkel. Tudtam, hogy az idő majd nekem ad igazat, de sajnos azt is tudtam, hogy akkor már számunkra késő lesz, mert a németek vereségében, összeomlásában, pusztulásában mi is osztozni fogunk. Hazatérésem után természetesen jelentkeztem Horthy kormányzónál, már csak azért is, hogy vele tudassam, hogy londoni megbízatásom megszűntével nyugalomba kívánok vonulni. Szokás szerint Uray kabinetfőnök5

útján kértem kihallgatást. Múltak a napok, de nem kaptam értesítést, holott feltehettem, hogy a kormányzót, aki magát előttem és mások előtt is mindig lelkes angolbarátnak mondotta, érdekelhetné jelentésem. Végre meguntam a várást, és megmondottam Uraynak, hogy amennyiben a legrövidebb időn belül nem fogad a kormányzó, úgy le fogom vonni a következményeket. El voltam szánva arra, hogy még egy hétig várok, de ha addig nem fogad, lemondok a titkos tanácsosi címről, és ezt kellő indokolással mindenkivel közölni is fogom. Erre a kormányzó kéretett. Csodálkozásomra most is, mint mindig, szívélyesen fogadott, holott Bethlentől tudtam, hogy igen neheztel rám londoni jelentéseim miatt, melyekben mindig a legnyíltabban kifejtettem nézetemet és az angolszász világ felfogását. Beszélgetésünk kezdetén őszintén megmondottam Horthynak, hogy az angol kormány, mely irántunk igen nagy türelmet és jóindulatot tanúsított, most már teljesen elítéli politikánkat, és Jugoszlávia megtámadása túlment azon a határon, melyet az angol kormány eltűrhet. Azt pedig, hogy örökös barátunkat támadtuk meg, az angol közvélemény különösen elítéli. Horthy erre indulatba jött, és politikánk, valamint a saját eljárásának hosszasan védelmére kelt. Indokolása ugyanaz volt, mint Bárdossyé, Horvátország kiválása Jugoszláviából megszüntetett egy államot, amellyel mi barátsági szerződést kötöttünk, így az reánk nézve nem kötelező többé. Az angolok sohasem törődtek velünk, míg Németország támogatásával visszaszereztük elszakított területeink nagy részét, sőt még talán többet is vissza fogunk kapni, talán tengert is kapunk (Hitler megcsillogtatta előtte Fiume visszaadását!), s ezt nem lehetett és nem lehet visszautasítani. Midőn erre azt feleltem, hogv igaz, hogy a németek és olaszok kegyéből visszakaptunk jelentős területeket, de ennek az ajándéknak az ára az ország függetlensége és élete lesz, s ezeket a területeket meg is fog majd kelleni tartanunk, ami csak akkor sikerülhet, ha a németek győznek, ami minden kezdetbeli nagy sikerük dacára sem fog bekövetkezni. Erre az volt Horthy naiv válasza: „Amit így egyszer visszaszereztünk, azt többé ki nem adjuk kezünkből, dicső honvédeink majd gondoskodnak arról, hogy az ország ezeréves tulajdonához senki se merjen nyúlni!" Hős honvédeink! A kis, rosszul felszerelt, politizáló, korlátolt eszű sváb tábornokok parancsa alatt álló magyar hadsereget nevezte Horthy dicső honvédeinknek! A hadsereg főparancsnokával, a legfőbb hadúrral nem vitatkozhat-5 Uray István, Jr. — köztisztviselő, 1938-tól Horthy kabinetirodájának főnöke.