Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946-47 FORDULÓJÁN 345 ugyanis ki, hogy „a Peyer-ügy nem egyéni, nem személyi ügy, nem fegyelmi, hanem messzeágazó politikai kérdés". A végső álláspontot a pártvezetőség szenvedélyes, „drámai lefolyású üléseken", marcangoló kritikák és önkritikák közepette alakította ki —jelentette Böhm. „Nem baloldal és jobboldal szerint bírálták el ezt a kérdést, hanem mindenki csak egyet nézett, mi lesz pártunkkal, mi lesz a mi hatalmas mozgalmunkkal. Nem Peyer mellett vagy ellen foglaltak állást, akár az ún. jobb- vagy baloldalhoz tartoztak..., hanem mindenki azt nézte, hogyan segíthetünk ma a mozgalmunkon, a pártunkon. Az egész pártvezetőség állásfoglalása volt az, hogy messzemenő bel- és külpolitikai kérdésről van szó." Éppen a nyugati polgári körök igen nagy érdeklődéséből a vezetőség arra a következtetésre jutott, hogy az SZDP „főleg ebben a kiélezett politikai helyzetben bizonyos kulcspozícióban van", és így az ügy rendkívül nagy jelentőséggel bír. Az SZDP nyugatra is, keletre is jelentős tényező, éppen ezért aki a Pártnak „ebben a pillanatban árt, az nemcsak a Szociáldemokrata Pártnak árt, hanem súlyos károkat okoz a magyar népnek, a magyar demokráciának, jóvátehetetlen károkat okoz". Mindenekelőtt azzal, hogy „az antiszovjet, antiorosz, antidemokrata, a régi horthysta szellemet" kelti életre. A Peyer-ügy súlyos belpolitikai probléma is, mert a magyar politikai élet válságban van. Az 1945 őszi választások, de permanensen 1946 márciusa óta „a reakció biztos politikai fedezékbe húzódott meg, és egyelőre megelégedett azzal, hogy ellenforradalmi hangulatot szítson az országban", mint 1918—1919-ben is tette. „Ebben a súlyos bel- és külpolitikai helyzetben, ebben a legválságosabb időben csapott be Peyerék memoranduma. Ennek minden sora, minden betűje alkalmas arra — akarva, nem akarva, azt most nem kutatom és a politikában ez nem is számít, hangsúlyozta Böhm —, hogy az ellenforradalmi hangulatot fokozza, mert elégedetlenséget kelt. Ez a legfőbb bűne ennek a memorandumnak. Ezt az ellenforradalmi hangulatot pedig az SZDP ellen élezik ki..." Ezt a lépést nem lehet megtorlatlanul hagyni. „Mi egyszer már elvesztettünk egy forradalmat, nem akarjuk újra elveszíteni ezt a demokráciát, nem akarunk újra akasztófákat... nem akarjuk, hogy a magyar munkás és paraszt újra rabszolgaságba jusson, nem akarjuk, hogy a nagybirtokosok és nagytőkések uralkodjanak ebben az országban." A Peyer-kérdés megítélésénél ezt kell szem előtt tartani — szögezte le. Ezután tért át arra, hogy „az egész politikai világ" Magyarországon most a kongresszustól kétféle eredményt vár: 1. az SZDP kettészakadását, 70:30%-os arányban — természetesen a jobboldal javára; 2. a két munkáspárt együttműködésének felmondását. Ezek „nem tudják, hogy a két munkáspárt összefogása ebben a pillanatban nemcsak történelmi szükségesség, ennél sokkal több, történelmi parancs". Ezt felismerve tett együttműködési javaslatot a Világosság csoport nevében Böhm már 1944-ben az MKP Moszkvában élő vezetőinek,98 s a történelem igazolta ezt a lépést. Ha meg akarják védeni a demokráciát, akkor együtt kell haladni a másik párttal. Igaz: ,8 Népszava, 1947. január 31.
