Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
338 STRASSEN RE ITER ERZSÉBET sem pozitívumairól; nem említette meg az összefogás, a munkás-egységfront fontosságát, a viszony javításának politikai, mozgalmi, osztályjelentőségét stb., amiről korábban mindig ejtettek szót. Az MKP III. kongresszusán elhangzott beszédek, amelyek az együttműködés távlatait, a hibák kijavításának útjait vázolták fel — feledésbe merültek. Előjött a régi taktika: az SZDP alulról és belülről való bomlasztása, amely hivatalos vonallá vált. Az MKP irányt vett az SZDP munkásbázisának elhódítására, politikai, hatalmi befolyásának csökkentésére, mozgalmi gyengítésére, ami a szociáldemokraták makacs ellenállásába ütközött, szinte lehetetlenné tette az együttműködést. Csökkent a kommunisták tárgyalási készsége, a munkásmozgalmon belül a frontok megmerevedtek, a közös harc feltételei romlottak. A munkásmozgalomban, a két párt viszonyában a húszas-harmincas évekre emlékeztető elkeserítően rossz helyzet alakult ki, amit az 1947. januári részleges üzemi bizottsági választások igen plasztikusan mutattak,8 6 mint arra Révai József maga is utalt. Az MKP-SZDP Összekötő Bizottság ülésein állandó témaként szerepeltek a helyi szervezetek ellenségeskedéseinek dokumentumai, panaszai. A Peyer-frakció tagjai az ellenségeskedés teremtette hangulatot igyekeztek a maguk javára s a baloldali politika ellen maximálisan kihasználni. Másfelől az MKP is szította a Peyer-ellenes felháborodást, az SZDP-ben, a szakszervezetekben, az ifjúsági és nőmozgalomban a kommunistákkal tervszerűen összedolgozó szociáldemokratákon keresztül igyekezett a kizárási követelést minél több oldalról felvetni. Az 1947 januárjában Peyer ellen ismételten fellángolt tiltakozási hullámba már belejátszottak az SZDP irányában követett új politikai törekvések, taktikai lépések, értékelések is. A belpolitikában nagy megdöbbenést és átmeneti bizonytalanságot kiváltó Magyar Közösség-i összeesküvési ügytől és az SZDP-ben kibontakozó újabb kampánytól nem zavartatva magát a frakció — s különösen Peyer és Györki — mindent megtett azért, hogy saját igazát bizonyítsa, a párt politikáját kompromittálja, Szakasits és a baloldal iránti bizalmat megingassa, s olyan helyzetet teremtsen, amelyben a kizárás elkerülhetetlenné válik. Peyer Károly igyekezett a vezetőséget a frakciónak kedvező döntés meghozatalára kényszeríteni. Ellenzéki tevékenységét folytatva, Peyer előadást tartott a Magyar-Amerikai Társaságban. Az 1946 telén indított előadássorozat fő témája a demokrácia és a magyar társadalom volt. Előadóknak a Társaságba neves magyar politikusokat, főleg jobboldali személyeket hívtak meg. Kovács Béla „Parasztság és demokrácia" címen megtartott és az MKP körében nagy felháborodást kiváltó 1946. december 5-i előadását 1947. január 7-én Peyer Károlyé követte a „Szocializmus és demokrácia" címmel,87 és sikerült ismét nagy felháborodást kiváltania. Másnap Ries István a PB ülésen jelentette, hogy Peyer „kvalifikálhatatlan politikai nyilatkozatot tett..." A párt vezetői azt is kifogásolták, hogy jobboldali személyekkel egy sorban vállalt előadást. Utasítsa a Társaság 86 Lásd részletesebben: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért. 1944—1948. Szerkesztette és a bevezetőt írta: dr. Jenei Károly— Rácz Béla — Strassenreiter Erzsébet. Táncsics Könyvkiadó, 1966. Bp. 87 PI Archívum, 283. f. 12. cs. 151. öe.
