Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946 -47 FORDULÓJÁN 333 foglalkozott az üggyel, a pánikot, a hisztériát, amit a munkásegység ellenségei, ellenzői másfelől baloldali túlzói mozgalmon belül és kívül igyekeztek felkorbácsolni, a pártvezetőség nem helyeselte. A Peyer-ellenes harcban a munkásfront vezette széles baloldal tömegbefolyásának bővítését, a Peyerék által megtévesztettek megnyerését, a párt szocialista vonalának megvédését állította előtérbe, annál is inkább, mert bízott a tömegekre apelláló nyílt és őszinte felvilágosító munka sikerében. A Peyerék körüli vitát — a párt belső ügyeként kezelve — általában nem a nagy nyilvánosság előtt, hanem a szervezetekben, a pártnapokon, a taggyűléseken folytatták. A tiltakozó kampány azonban tovább gyűrűzött; határozatokat fogadtak el, amelyek egyre gyakrabban követelték a frakciósok kizárását a pártból, s ilyen irányban gyakoroltak nyomást a pártvezetőségre. Elítélő határozatot hozott a II. kerületi VB, a IX. kerület két területi alapszervezete, kifejtve, hogy Peyerék nem fogják elérni céljukat: a pártegység megbontását. A Hutter és Lever Rt központi pártszervezetének nagygyűlése kizárást követelt, a Gschwindt Gyár Rt pártszervezete elítélte, hogy akik a múltban a pártban kormányoztak, most „a válságos időkben ellenfeleink malmára hajtják a vizet". A XIV. kerületi összelnökség december 22-én és 29-én is kérte kizárásukat. A villányi járás VB-je 20 községi szervezet nevében fejezte ki „mély felháborodását". A fővárosi VIII. kerületi Elöljáróság SZDP szervezete leszögezte: „A kritika a szociáldemokrata párt erénye és erőssége, de a kritika ürügyén a pártot a nyilvánosság előtt bepiszkítani és gyengíteni — árulás." Állást foglalt az Esztergom megyei szervezetek elnökeinek és titkárainak értekezlete, bizalmát fejezte ki a pártvezetőség iránt s közölte: „azon az osztályharcos alapon kíván továbbra is haladni, melyen eddig is haladt." A Szakszervezeti Tanács visszautasította Peyerék ellenük irányított támadásait; a határozatot Kossá István és Kisházi Ödön írta alá.82 A gyűléseken, értekezleteken, pártnapokon előterjesztett határozati javaslatokat titkos szavazásra bocsátották. Az eredmények már tükrözték: Peyerék elítélésével csak elenyésző kisebbség nem ért egyet, a kizárásukra tett javaslatokkal viszont — különböző okok miatt — a többség. Az egyik ilyen csoport képviselője, Gárdos Dezső, Peyer egyik híve és harcostársa, a pártvezetőséghez és Peyerhez 1946. december 3 < -én írt levelében — „az ország minden részéből összesereglett régi elvtársak nevében" — elismerte ugyan a memorandum káros, SZDP ellenes hatását, mégis helytelenítette Peyerék kizárását. Az ügyet „végképp lezárni csak úgy lehet — írta —, ha a memorandum aláíróit nem kitessékeljük a pártból, hanem ellenkezőleg beállítjuk a Párt építőmunkájába, és alkalmat adunk nekik, hogy mutassák meg, miképpen tudják a memorandumban felsorakoztatott hibákat erényekké varázsolni". A kizárással lehetővé tennék, „hogy mint mártírok alakítsák meg a Független Szociáldemokrata Pártot". A kongresszusnak nem szabad lehetővé tenni ezt. Ne tévesszen meg bennünket — írta — Peyerék azon állítása, hogy nem akarnak szakadást. Emögött az a szándékuk rejlik: „ha átadjátok a Párt vezetését, az egység a vezetésünk alatt biztosítva 82 Pl Archívum, 283. f. 10. cs. 39. őe.; Népszava és Szabad Nép, 1946. december 25.; Szakszervezeti Közlöny, 1947. január 10. 6 Századok 87/2-3
