Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
330 STRASSEN RE ITER ERZSÉBET A december21-én folytatódott ülésen a küldöttek meghallgatták Szélig Imrének a közigazgatási kérdésekről, községpolitikáról, Marosán Györgynek a vidéki szervezésről, Gallai Lajosnak az üzemi szervezetek alkotmányáról, Justus Pálnak az oktatási és propagandakérdésekről tartott beszámolóját, és elmondták az elhangzottakkal kapcsolatos véleményüket. A párt politikájáról folyt vitában végül is a baloldali vonal fenntartása mellett foglaltak állást. A kongresszusi előterjesztések benyújtása után Buchinger Manó a zárszóban utalt az ellenforradalmi törekvésekre, de kiemelte: „forradalmi jelenségeket is látunk bőven, és ezek biztatóak." Ha a forradalmi erőket kézben tartják, „akkor a magyar demokráciát és a magyar szocializmust baj nem érheti". Szakasitsot támogatóan kijelentette, hogy az együttműködést „fenn kell tartani a jövőben is". A győzelmet csakis egységes munkásosztállyal lehet kivívni — szögezte le —, s kiállt a párt belső egységének megteremtése mellett is. A pártvezetőség olyan javaslatot dolgoz ki, „hogy a kongresszus ezt az általunk óhajtott céltel is érje és meg is tudja valósítani... Igenis, ebben a pártban legyen kritika, de bontás soha". A választmány második napjáról december 22-én a Népszavában kiadott kommüniké felsorolta az előadókat, témájukat, és kiemelte, hogy Buchinger „a párt egységének és töretlenségének feltétlen fenntartását hangoztatta". Egység befelé, az SZDP-ben, kifelé a munkásfronton általános jelszó és követelmény volt. A mérsékeltek, a reformisták, a frakciósokhoz személyi vagy politikai okok miatt közelállók a pártegységet a vezetés és Peyerék közötti modus vivendi teremtésével, ill. Peyer visszahozásával az országos testületbe akarták elérni. Ez természetesen a frakció politikai platformjának akceptálása, a baloldali politika feladása útján valósult volna meg. Az osztályharcos marxista szocialisták, a szocializmus mielőbbi megteremtésének feltétlen hívei viszont baloldali politika alapján kívánták a párt erőit egyesíteni — Peyerék kikapcsolásával. Peyer támogatói, akik 1945-ben csak egy-két évre akarták őt semlegesíteni, 1946 végén látták elérkezettnek az időt reaktiválására, amiben a kommunista-ellenességtől a szocializmus ellenzésén át az egyszerű szolidaritás vállalásáig, az SZDP felszámolásától való félelemig különböző indítékok játszottak szerepet. Nagy súllyal esett azonban latba mindkét oldalon az a konkrétumokat nélkülöző állítás, hogy Peyer mögött jelentős szociáldemokrata tömegek sorakoznak fel. A vezetőség sem tudta ekkor még reálisan felmérni Peyer befolyásának mértékét, s ez sokakat elbizonytalanított. A Peyer és csoportja által befolyásoltak elvesztése — a pártból való kizárásuk következtében — az SZDP gyengítésén túl a munkásfrontot és a koalíció baloldalát is kedvezőtlenül érintette volna, ezért ezt a pártvezetés baloldala sem akarta elősegíteni egy helytelenül megválasztott taktikai lépéssel. valamint Peyer Károly elvtárs és társai memorandumának ügyéről". Az élénk vita során „a fővárosi, a Pest környéki valamint a vidéki küldöttek közül számosan szólaltak fel". Szakasits válasza után „a pártválasztmány hozzájárult ahhoz, hogy a Peyer-féle momorandum ügyében benyújtott javaslatokat a pártvezetőség megvizsgálja, és ennek alapján készíti el javaslatát a kongresszusnak."
