Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946 -47 FORDULÓJÁN 327 környéki VB részéről felszólaló Dávid János szintén elítélte „Peyer elvtárs és társainak ezen magatartását", mert — mint Peyerrel közölte — „Peyer elvtárs nemcsak az általános magyar szociáldemokrata munkásmozgalomnak a rendes kibontakozását és helyzetét nehezítette meg, hanem saját személyének helyzetét is". A régi szociáldemokraták értékelik Peyer múltbeli ténykedéseit — jelentette ki Dávid —, „az ő személye mélyen gyökerezik a magyar munkásmozgalomban", éppen ezért nem lett volna szabad erre az útra terelni az ellentéteket. Hibáztatta Peyert, de erőteljesen bírálta a vezetőséget is, mondván: a politika hibáinak fő oka az, hogy nem volt meg az az egységes vezetési stílus, amit a múltban megszoktak. A kizárást követelő küldötteknek Dávid azt válaszolta, hogy Peyer felett csak a kongresszusnak van döntési joga, miután komolyan kivizsgálták ügyét. A kispesti pártszervezet nevében felszólaló Barei Gyula egyoldalúnak ítélte a pártvezetőség jelentését, és azt nem fogadta el. A Peyer-ügyben választott bírósági eljárást kért, és azt, hogy ennek eredményét terjesszék a kongresszus elé. A budapesti üzemek nevében felszólaló Márkus Miklós viszont közölte, hogy rájuk „határozottan hátrányos befolyással van a Peyer-ügy", és „ez a kérdés káros a munkásmozgalom egységére", ezért a párt életéből „ki kell küszöbölni" őket. Ha valaki visszaél a mozgalommal, „az ellen nyomban el kell járni". A munkásosztály érdekeit kell szem előtt tartani, ezért a munkáspártoknak együtt kell müködniök. A Peyer-ügyben a kongresszusnak kell dönteni. Visnyei Sándor ismerve „Peyer Károly 26 esztendős küzdelmét", tragédiának tekintette, hogy Peyer tőkésekkel, reakciósokkal „parolázik". Nem értett egyet Peyer 26 esztendős tevékenységének elítélésével, de közölte, hogy Peyerékkel „a magyar Szociáldemokrata Párt dolgozói nem azonosítják magukat". Visszautasította azt, hogy a pártvezetőség lenne „felelős a magyar viszonyokért". A pestszentlőrinci szervezet is elítélte „Peyer Károly és társainak azt a magatartását, amelyet a memorandummal kapcsolatban tanúsítottak". Az V. kerület határozata kérte: a pártválasztmány tegyen kizárási javaslatot a kongresszusnak. A vidék nevében elsőként szóló Baranya megyei küldött elítélte, hogy a megye képviselője, Pozsgay Gyula, letért a szocialista útról, hozzászegődött egy olyan társasághoz, amelynek tagjai a párt minden törekvését alá akarják ásni, önös érdekeiket követik, és kárára vannak a mozgalomnak. „Mi baranyaiak az ilyen magatartást elítéljük". A pécsi VB és a pártszervezetek nevében kijelentette: elítéljük Pozsgay Gyula szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő magatartását, és követelte: „tisztítsák meg ezektől az emberektől a pártot". A miskolci küldött visszautasította a memorandum vádjait, a leghatározottabban elítélte a szocialista erkölccsel szöges ellentétben álló akciót, és megtorlást kért. Az igen heves vita akkor fulladt botrányba, amikor Schiff Rezső, Peyer ellenfele, a párt régi, öreg harcosa felszólalásában éles szavakkal ítélte el a frakciósokat, és Peyer nevét Schweinitzerével együtt említette meg. „Politikai infantilizmus" volt Peyer részéről a Kommunista Párttal való tárgyalás — szögezte le. „A moralitás legnagyobb lesüllyedésének tartom azt, hogy az a Peyer Károly, aki itt az utolsó 26 évben a mi pártvezetőnk volt, a mi hátunk mögött elmenjen licitálni a Kommunista Pártba, és azt merje mondani, hogy jobban fogja a
