Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946 -47 FORDULÓJÁN 325 E.), amikor a szociáldemokrata párt a maga történelmi feladatairól végre nemcsak beszél, hanem azok megvalósítására a hatalom lehetősége is a kezében van." Ennek az egységnek bármiféle sérelme kockáztatná a program megvalósításának a lehetőségét. Az első napot teljes egészében Szakasits kül- és belpolitikai beszámolójának, ill. ezen belül Peyer és társai memorandumának és vitájának szentelték. Szakasits beszámolója háromnegyedrészben a párt politikáját értékelte és vázolta fel, negyedrészben foglalkozott a Peyer-üggyel. Emlékeztetett arra, hogy a párt felszabadulás utáni politikájának gyökerei a háború éveibe nyúlnak vissza, és ennek következménye volt az illegalitásban megkötött egységmegállapodás is a kommunista párttal. Ezt a változást objektív okok tették szükségessé. „Amikor már nyilvánvaló volt a szövetségesek győzelme az egész világon — mondotta —, és nyilvánvalóvá vált a Szovjetunió szerepe Közép- és Délkelet Európában, az volt a felfogásom: a Szociáldemokrata Pártnak be kell bizonyítania a politikájával és magatartásával, hogy a Szovjetunió nemcsak a Kommunista Pártra támaszkodhat ebben az országban, hanem a másik munkáspártra legalábbis olyan indokoltsággal és joggal támaszkodhatik." Felidézve a 75 éves párt történetének forradalmi korszakait, tetteit, megköszönte az elvtársak „tíz- és százezreinek, hogy ezt a gondolatot magukévá tették, és magatartásuk olyan volt, hogy ennek a politikai gondolatnak a sikerét elértük". Nagy tetszésnyilvánításokkal kísért beszédében meggyőzően állt ki az együttműködési politika mellett, s nem hallgatva el az igen aggasztó nézeteltéréseket, ellentéteket, közölte, hogy ugyanezek a gondolatok szabták meg az SZDP-nek az MKP-hoz való viszonyát is. „Bizalmat kelteni a Szovjetunió felé, bizalmat teremteni a másik munkáspárt felé is: ez volt a feladat. Ha ez nem sikerül, akkor végeláthatatlan testvérharcban őrlődünk fel." Az együttműködés nehézségeinek okait elemezve, úgy ítélte meg, hogy a bajok forrása: módszertani és ütembeli különbségekben keresendő. A sok keserűséget és politikai bonyodalmat okozó problémákat nem eltitkolva szögezte le: „mégis fenn kellett tartanunk és fenn kell tartanunk a két párt együttműködését. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.)... a két munkáspárt együttműködése ennek az országnak szempontjából, a munkásosztály szempontjából, a mi pártunk szempontjából is elsőrangú követelmény, amelyből engedni nem lehet..." Ennek köszönhető ugyanis, hogy a reakció nem erősödik, és gazdasági, politikai téren eredményeket értek el. Egyébként „a Szovjetunió a Szociáldemokrata Párt munkálkodását igen nagyra értékeli" — állapította meg. Az SZDP külpolitikájának részét képezte a nyugati szociáldemokrata pártokkal kialakított viszony, amelyet a haladás, a szocialista irányú fejlődés érdekeinek rendeltek alá. A párt külpolitikai irányvonalának lényegét Szakasits így összegezte: „Kelet felé bizalmat teremteni, nyugat felé kapcsolatokat teremteni, találni, kiépíteni a nyugati nagy Szociáldemokrata Pártokkal, Munkáspártokkal", s így megvalósítani a jelmondatot: „a Szociáldemokrata Párt híd akar lenni kelet és nyugat között. Ez a híd megépült. Erős pilléren áll Moszkvában és Londonban. S ez mégsem hintapolitika, hanem egyenes vonalú, őszinte és becsületes politika, amelyet a Szociáldemokrata Pártnak folytatnia kell és vállalnia is kell mélységes meggyőződéssel a Szovjetunió felé
