Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A magyarországi katolikus egyház és a fasizmus 3
32 GERGELY JENŐ újság mögött álló gróf Bethlen István—Kállay Miklós—Chorin Ferenc vezette nagybirtokos-nagytőkés csoport — amely a liberálisoktól a legitimistákig terjedt, és jó kapcsolatai voltak Horthyhoz is —, felkarolta a nyugatbarát, alkotmányvédő katolikus törekvéseket is. A tényleges szellemi irányító, Szekfű Gyula javaslatára bízták a Magyar Nemzet szerkesztését Barankovics Istvánra. A németellenes, demokrata meggyőződésű Barankovics azért is jól megfelelt ennek a feladatnak, mert a németek őt még nem ismerték. Az új főszerkesztő zavartalanul együttműködött Szekfűvel.13 0 A professzor Barankovics főszerkesztősége idején publikálta a lapban ( 1943—44 fordulóján) a „Valahol utat vesztettünk" című cikksorozatát. 13 1 Szekfű éles kritikát mondott az egész ellenforradalmi korszakról, beleértve saját múltját és a katolikus egyház szerepét is. 1944. március 19. után a Magyar Nemzetet betiltották, a körülötte gyülekező németellenes katolikusok közül többen illegalitásba vonultak. A nyilas hatalomátvétel után Barankovics is bujkálni kényszerült, a budai ferencesek adtak neki menedéket.132 A szerveződő kereszténydemokrata néppárt vezére, Pálffy gróf október 15-e után érintkezésbe lépett a haladó katolikusoknak a Gestapo elől bujkáló több vezéralakjával, akik szóban jelentették be csatlakozásukat. Indítványára a gyűlés (ti. a párt alakuló értekezlete — G. J.) egyhangú határozattal meghívta a rejtekben élő Barankovics István szerkesztőt az új párt intéző bizottságába. Ennek a lépésnek a szükségességét Pálffy azzal indokolta, hogy a Magyar Frontban szerzett tapasztalatai meggyőzték őt arról, hogy ott Barankovicsot tartják a haladó szociális katolicizmus igazi reprezentánsának, s ezért nélküle nehéz lenne a baloldal egyházellenes előítéleteit leszerelni és az új párttal kapcsolatban a „klerikalizmus" gyanúját eloszlatni. Majd Pálffy jelentette, hogy a szintén rejtekben tartózkodó Szekfű Gyula professzor, a neves történész felhatalmazta őt annak közlésére, hogy „bár ő továbbra sem kíván semmiféle politikai pártba belépni, a keresztényszociális demokrácia eszméivel és célkitűzéseivel azonosítja magát".133 Már az alapításkor kitűnt, hogy nem a hivatásrendiség hívei jelentik Magyarországon a kereszténydemokráciát, hanem azok, akik illegalitásba voltak kénytelenek vonulni. Egy posszibilis kereszténydemokrata párt csakis az ő vezetésükkel és eszmei befolyásuk alatt léphetett volna a siker reményében a politika porondjára a felszabadulás után.13 4 130 Lásd erről Chorin Ferenc 1944. október 27-i levelét Eckhardt Tiborhoz. Közli Vida István: Három Chorin-levél. Századok, 1977. 2. sz. 368., továbbá Magyar Nemzet, 1943. május 23. Barankovics István: A magunk útján. 131 Szekfű Gyula: Forradalom után, 8., illetve 11—46. 132 Boldizsár Iván: Don—Buda—Párizs. Bp. 1982. 155. és 169. 133 Kovrig emlékiratából idézi László T. L., Katolikus Szemle, 1978. 2. sz. 109. 134 Részletesen lásd Izsák Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944— 1949.
