Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
312 STRASSEN RE ITER ERZSÉBET memorandummal és annak politikai céljával, s tudomása van róla, hogy a kisgazdák is régebben ismerik annak tartalmát.33 Az 1946 végén Magyarországon járt 5 tagú amerikai szakszervezeti küldöttség írásban jelentette a pártvezetőségnek, hogy az alkonzul december 15-én közölte velük: „a most nyilvánosságra került memorandum már három hete a kezükben van." Peyerék szándékait és az iratot az angol követségen is jól ismerték.3 4 A december 14-ére elkészült pártvezetőségi válasz tehát megalapozottan szögezte le: „a memorandum egyidejűleg a párton kívül álló politikai és hatósági fórumok, sőt külföldi sajtóképviselők kezébe is eljutott" ezzel „önmaguk tettek tanúbizonyságot a munkásosztály előtt", hogy a pártfegyelmet „nem tartják tiszteletben" és ez a „párt történetében eddig példátlanul álló magatartás jellemzi a memorandum aláíróit". A vezetőség éles szavakkal ítélte el a módszert, tehát elsősorban nem magát a bírálatot helytelenítette, amely „a párt minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége a pártalkotmány szerint..." Kötelessége azonban azt a párt ügyeként kezelve, a párt illetékes fórumai előtt gyakorolni. Az „öt párttag beadványára" — jelentették be — részletesen majd a kongresszuson válaszolnak. Addig is a vezetőség visszautasította a vádakat, melyek a párt politikáját s e politika eredményeit érték. Az SZDP ereje a mozgalomban, az ország kormányzásában nőtt — szögezte le a válasz —, kezdeményező szerepe mind a bel- mind a külpolitikában „minden várakozást felülmúlóan emelkedett"; a párt aktívan vett részt az országépítő munka minden frontján. „A termelés megindításától, a stabilizáción keresztül, egészen az ország külpolitikai helyzetének megszilárdításáig, a párt munkája minden vonalon hathatósan érvényesült". Rámutattak arra „a lelkiismeretlen demagógiára, amely a természetesen jelenlevő általános elégedetlenségből akar politikai hasznot húzni"; tudatlanságnak és rosszindulatnak minősítették azt az állítást, miszerint „a munkásosztály rossz életszínvonaláért a pártvezetőség felelős", miközben „elhallgatják a huszonötéves ellenforradalom, a fasizmus és a háború mérhetetlen pusztításait..." A válasz kitért arra is, hogy a memorandum a pártegység „védőjeként kíván bemutatkozni", s közben célja az ellentétek szítása; a párt függetlenségét követelik, s közben „hivatalos" tárgyalásokat folytattak más pártok vezetőségeivel; a másik munkáspártot biztosítani igyekeztek arról, hogy az ő vezetésük alatt a munkásegység még szorosabb lesz, mint eddig volt. Azok tették ezt, akik néhány hónappal korábban még a munkásegység elleni lázítással igyekeztek „olcsó demagógiával híveket toborozni". A válasz elítélte azt, hogy a munkásmozgalomban évtizedeken át vezető helyen szerepelt politikusok „ilyen kevés osztályöntudatról és ilyen hiányos szocialista szemléletről tettek tanúbizonyságot". A pártvezetőség kifejezte reményét, hogy a párt tömegei „igazán szocialista szemszögből, osztályöntudatos marxisták módjára fogják a párt politikáját bírálat tárgyává tenni", s maga fog ebben példamutatóan elöljárni, amikor 33 Uo. 34 Uo.
