Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
292 PRITZ PÁL felbátorítva és annak túlzottan tág értelmet tulajdonítva — a mohácsi beszédben túl messzire mentünk és a legelemibb diplomáciai óvatosságot is félretéve kártyáinkat az egész világ előtt felfedtük. Ezzel kényelmetlen helyzetbe hoztuk a jugoszláv kormányt és — kvázi kiprovokáltuk két partnerének ellenakcióját. A prágai sajtó megnyilatkozásai ezt elég világosan visszatükrözték.'40 1 A jugoszláv kormány kényelmetlen helyzete világosan kifejeződésre jutott Nincicnek már Genfben a Pester Lloyd — a magyar kormány félhivatalosa — tudósítójának adott nyilatkozatában is. Eszerint ugyanis Nincic azt fejtegette, hogy a mohácsi beszéd nyomán kibontakozó magyar-jugoszláv közeledés elő fogja segíteni a Magyarország és a másik két kisantant ország közti közeledést. Nincic tehát kénytelen feladni a kétoldalú kapcsolatok szorosabbra fűzését célzó politikáját, a kialakult helyzet egy magyar-kisantant megállapodás irányába viszi, amelyet viszont természetesen Budapesten elhárítanak. Hory visszaemlékezéseiből az tűnik ki, hogy amikor szabadságáról visszaérkezik, Budapesten Khuen-Héderváry Sándornak csak percei vannak a belgrádi követ számára. „Egészen röviden csak annyit közölt velem, hogy a magyar-jugoszláv megbeszélések súlypontja most Genfbe tevődött át, ahol Bethlennek és Walkonak alkalmuk van Nincic jugoszláv külügyminiszterrel tárgyalni. A genfi megbeszélések eredményéhez képest a részleteket nekem kell majd Belgrádban letárgyalni. Ezért utasították Nemes követet, hogy visszahívó levelét egyelőre még ne adja át. Jelenlétem Belgrádban most nagyon fontos lévén, utazzam azonnal vissza állomáshelyemre. A továbbiak felől annak idején tájékoztatni fognak."10 2 Ez a tájékoztatás ellenben olyannyira elmaradt, hogy Hory először csak az 1959-ben publikált dokumentumkötetből nyert képet az akkori történésekről. Ennek kapcsán sokat — és minden bizonnyal joggal —- panaszkodik tájékozatlanságáról. Az 1959-es kötet tárgyba vágó iratait olyan fontosaknak tartja, hogy mindegyiket ismerteti, bőséggel idézi. Az okok felfejtésére ellenben még 1962-ben sem vállalkozik, ahogy ő fogalmaz: „a történtek felől még ma sem merek ítéletet mondani."10 3 Kétségtelen, hogy a további kutatásoknak bőven van még mit tisztáznia ebben az izgalmas történetben, ugyanakkor egy sor dolgot — részben a visszaemlékezések, illetve az 1959-es kötet iratai, valamint az Országos Levéltárban levő, nem publikált források alapján — tisztán lehet látni. A legfontosabb az, hogy a mohácsi beszéd valóban nem segítette, hanem — minthogy nem az érdemi tárgyalások után, hanem azokat megelőzve hangzott el — inkább akadályozta egy jelentős magyar-jugoszláv megállapodás megszületését. Hory 101 Uo. 138. Vuk Vinaver elbeszélése szerint Genfben gyorsan kitudódott, hogy Benes csehszlovák külügyminiszter és Avarescu román miniszterelnök megállapodott Nincic-csel: tárgyalásai során a jugoszláv fél a kisantant egészének érdekeire figyelemmel lesz. „Magyar részről úgy vélték, hogy Benes biztosan elszórt egy kis pénzt a jugoszláv sajtó megvételére, ami Benes részéről ismert eljárás volt." I. m. 323. 102 Uo. 185. és 184. Horyt már 1926 júniusában kiszemelték római követnek, és ezt Khuen-Héderváry közölte is akkor vele. (Kézirattár. Belgrádban 1924—1927. 162.) 103 Uo. 190.
