Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255

264 PRITZ PÁL osztalékot fog hozni. Ebből pedig majd ismét részvényjegyeket veszek, és mire leteszem az érettségit, már egész csinos kis saját jövedelmem lesz. Ha most megveszem a biciklit, ez az egész szép terv dugába dől."2

1 Erről a takarékos életmódról a későbbiekben sehol sem lehet olvasni, legfeljebb arról — igaz: nem is egyszer —, hogy milyen rosszul vannak a külügyi szolgálat tisztviselői megfizetve. Hory erről nem írhat, hiszen a sikeres diplomáciai tevékenység egyik fontos kelléke mindenkora megfelelő szintű reprezentálás. Minthogy Hory a két világháború közötti magyar diplomáciai szolgálatban jól megállta a helyét, ebből az következik, hogy a szükséges reprezentáció terén is megtette azt, amit meg kellett tennie. Ám, hogy ügyes gazdálkodásával megfelelő pénzügyi egyensúlyt tudott tartani életében, arra elég bizonyság fellapozni visszaemlékezéseinek azon passzusait, ahol számba veszi, hogy mi mindene esett prédául Varsó pusztulásakor.2

2 Az imént elkezdett gyermekkori történet akkor teljes — és elbeszélése még ezen a ponton sem öncél, mert az egész életútra is rávilágít —, ha elmondjuk, hogy Hory akkor végül is a kerékpár megvásárlása mellett döntött. Tehát a felhalmozást korántsem tekintette öncélnak, hanem mindenkor ügyelt arra, hogy az élet napos oldalából — a mindenkor elvégzett szorgos munka mellett — kivegye a részét. Sokat biflázó, akaraterősen szorgalmas, társaival szemben csak évek múlva oldódó kisdiák volt Hory András. „Órák után azonnal összeszedtem könyveimet, füzeteimet, és a legrövidebb utat választva, mellékutcákon siettem haza, hogy minél előbb otthon legyek a meleg családi fészekben" — emlékszik vissza tízéves korában. „Sub auspiciis Regis" — ekkortájt hallja először ezt a kifejezést, ismerkedik meg a fogalom tartalmával, és szilárdan eltökéli, majd célját sok év múlva el is éri, hogy ő is királygyűrűs doktorként fogja tanulmányait befejezni, amelynek ismeretesen a végig színjeles bizonyítvány volt a feltétele. A negyvennyolcas beállítódása tanulmányai során még inkább elmélyül. Hatodikos gimnazista korában a kollégium igazgatósága három pályázatot hirdetett. A történelmi pályadíj összege öt arany volt, amelyet Hory nyert el az 1867. évi kiegyezésről írt dolgozatával. M unkája elkészítéséhez az egyetemi könyvtárba is beült, ahol a korabeli lapok olvasásával tette gazdagabbá ismereteit. A kiegyezés történetének megrajzolása után kritikai megjegyzéseit is megfogalmazta. Kifogásolja, hogy a külügy és a hadügy közössége „csorbát ütött ősi alkotmányunkon", „külön hadsereg és külön külképviselet nélkül egy állam csak olyan, mint egy végtagjaitól megfosztott egyén". A pályadíjnyertes ifjú öntudatát édesapja ismét azzal erősíti, hogy a munkát kinyomtattatja.23 Tanulmányainak fontos része a minél nagyobb nyelvtudás elsajátítása. A német nevelőt francia nevelőnő váltja fel, majd később angol órákat vesz. Az iskolában pedig természetesen a német mellett latint, sőt ógörögöt is tanul. „Ahány nyelvet 21

Kézirattár. Belmagyar utca 47., 62. 22

Uo. Az 1939. évi német-lengyel háború. 25—28. 23

Uo. Belmagyar utca 47. 126—127.; Az 1867. évi kiegyezésről. Kolozsvár 1899.