Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 257 közvélemény elégedetlensége gyakorta a „ballhausplatzi szellem" bírálatában, szidalmazásában, nem ritkán ócsárlásában sűrűsödött össze. A háború alatt is — természetesen amikor már az első hetek mámora eloszlott, amikor világossá vált, hogy az ország egy hosszan elhúzódó, öldöklő küzdelembe került — ezt a politikát hibáztatták a háborúba való belekerülésért, a háború után pedig ezt a külpolitikát tették sokan felelőssé a háború elvesztéséért. Az 1867. évi kiegyezés értelmében Magyarország vállalta, hogy a közös ügyek viteléhez — gazdasági erejéhez mérten — hozzájárul, ellenben a közös ügyi minisztériumok személyi állományának jelentős átalakítását nem kötötte ki, elfogadta, hogy csupán kisebb korrekcióra kerül sor.3 Külügyminisztersége (1871 — 1879) idején azonban idősebb Andrássy Gyula tudatosan törekedett a magyar honos külügyi alkalmazottak számarányának növelésére.4 Az arányeltolódás a későbbiekben még tovább fokozódott. 1897-ben az összlétszámnak már 26%-át adják, 1917-ben pedig megközelítik az egyharmados arányt. (32%) A kvóta időközben 30-ról 36,4%-ra módosult, így Budapesten sokan a jelentős fejlődéssel sem voltak megelégedve, hiszen a kvótának megfelelő arányt sohasem sikerült elérni.5 Az önálló magyar külügyi igazgatásról 1918. december 13-án alkottak törvényt, amely a polgári demokratikus forradalom V. néptörvényeként került az Országos Törvénytárba becikkelyezésre. A néptörvényben is helyet kapott a forradalom vezetőinek már több ízben és több helyütt megfogalmazott álláspontja, amely szerint a volt közös minisztériumok és egyéb intézmények magyar állampolgárságú alkalmazottait — addigi besorolásuknak és illetményüknek megfelelő állásba — átveszik vagy végellátásban (tehát végkielégítésben) részesítik, ha ilyen kívánságukat kifejezésre juttatják, illetve a Népköztársaságra a hüségesküt leteszik.6 A közös külügyi szolgálatban 1917-ben 292 magyar állampolgár dolgozott, ez a szám volt azonos az említett 32%-os aránnyal. Közülük igen sokan éltek a forradalom vezetői által felkínált lehetőséggel, és Budapesten szolgálatra jelentkeztek. 1919 februárjának első felében a létrejött magyar Külügyminisztériumban összesen 202 fő dolgozott. Közülük — számításaink szerint — 138 fő lehetett álláshelyen (azaz státusban) alkalmazásban. Ekkor a volt közös külügyminisztériumból összesen 68 főt foglalkoztattak, közülük 61 személy került álláshelyre, tehát az új garnitúra 44%-a nevelődött a Ballhausplatzon. Ha a kétségkívül nagyobb szakértelmüket, magasabb 3 Magyarország története tíz kötetben 6/1. kötet. Főszerkesztő Kovács Endre. Bp. 1979. 764. 4 Erich Sieder: Österreichs Botschafter und Gesandte zwischen Wiener Kongress und erstem Weltkrieg. (A bécsi egyetemen 1969-ben megvédett doktori értekezés) 66. s Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Administrative Registratur. F 4/460, Konvolut Staatsbürgerschaft fol. 29—35. 1917 júliusában készült összeállítás a közös külügyi szolgálatban alkalmazott magyar honosságú tisztviselőkről. Az előző 20 év összefoglaló adatait szintén ezen áttekintés tartalmazza. Vö. még Diószegi István: A magyar értelmiség a közös külügy szolgálatában. (In: A magyar külpolitika útjai. Tanulmányok. Bp. 1984. 269.) 6 Magyar Törvénytár. 1918. évi törvénycikkek és néptörvények. Bp. 1919. 205. Harrer Ferenc: Egy magyar polgár élete. Bp. 1968. 361—362.
