Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
TANULMÁNYOK Pritz Pál EMLÉKIRAT ÉS TÖRTÉNETI VALÓSÁG HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEINEK FÉNYÉBEN Nem apad, inkább még tovább szélesedik az emlékiratok-visszaemlékezések napfényrekerülésének, megjelenésének a hatvanas évek elejétől ismét duzzadozni kezdő folyamata. 1982-ben külföldről visszakerült, immáron az MTA Könyvtárának Kézirattárában olvasható Hory András mintegy 80 ív terjedelemben papírra vetett memoárja,1 amelyből egy ugyancsak bőséges válogatás a közeljövőben a Gondolat Kiadó jóvoltából szélesebb körökhöz is eljut.* A két nagy világégés közötti korszak újságolvasói, a Magyarország nemzetközi kapcsolatainak alakulását nyomon követők előtt ismerősen csengett e szláv eredetű név, a lapokban gyakran megjelenő fényképe alapján könnyen maguk elé képzelték inkább huszárkapitányra, mintsem hivatásos — ahogy akkoriban mondani szokták volt: karrierbeli — diplomatára emlékeztető alakját, keményen néző szemeit, sűrű növésű bajusszal még határozottabbá formált arcát. A Horthy-korszakkal foglalkozó szakirodalomban jártasak pedig ismerik életének főbb állomásait : 1924 és 1927 között Belgrádban, majd 1933 végéig Rómában követként szolgálta hazáját, 1934—1935-ben a külügyminiszter állandó helyetteseként Budapesten dolgozott, azután pedig — egészen az önálló Lengyelország 1939 szeptemberi összeomlásáig — Varsóban tevékenykedett. Neve összefonódott a második bécsi döntést megelőző 1940. augusztusi Turnu Severin-i magyar-román tárgyalásokkal, hiszen ő volt a magyar küldöttség vezetője. Végül azok, akik e korszakot a történeti kútfők birtokában elemzik, olvasták a korszak forráskiadványait, forgatták az Országos Levéltárban 1 MTA Könyvtárának Kézirattára Ms 10.864/1—10. (A továbbiakban: Kézirattár) A visszaemlékezések hat — önmagában is megálló — kötetet ölelnek fel. Ezek: Belmagyar utca 47. (149 oldal); A Belmagyar utcától a Dísz térig 1901—1919. (251 oldal); Bukarestben 1921—1924. (224 oldal); Belgrádban 1924—1927. (216 oldal); Az 1939. évi német-lengyel háború. (82 oldal); A pálya végén 1940—1942. (219 oldal) Az összterjedelem tehát 1141 —gépírásos — oldal. Mivel az egyes oldalak nagysága jóval meghaladja a szokásos normákat — igen gyakoriak az ötven, sőt hatvan soros lapok — ezért becsülhétő a teljes terjedelem mintegy 80 ívre. Megemlítendő, hogy Hory egy valóban karcsú — mindössze 22 oldalas — külön kötetben megírta Bajcsy-Zsilinszkyvel kapcsolatos emlékeit, amely szintén a fenti jelzeten található. (Bajcsy-Zsilinszky Endre, amilyennek én ismertem.) Végül megjegyzendő, hogy a fenti jelzeten található még egy 265 oldalas gépírásos szöveg is A diplomáciai szolgálat címmel. Ez már nem visszaemlékezés, hanem a címben jelzett — és Hory által három részre tagolt — téma második, valamint harmadik része. Az első részt — amely az utóbbi kettőhöz képest aránytalanul rövid terjedelmű — saját kiadásában Hory Bécsben 1965-ben megjelentette. * Bukaresttől Varsóig címmel a kötet 1987-ben megjelent. 1*
