Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Juergenmayer; M.: Gandhi reneszánsza 237
238 FOLYÓIRATSZEMLE ember tradicionális hindu képét ötvözni a modern politikai stratégáéval. (The Traditional Roots of Charisma, University of Chicago Press. 1983) A második kategóriába azok a müvek tartoznak, amelyek Gandhi céljait és módszereit elemzik. E téren mérföldkőnek számít Joan Bondurant: The Conquest of Violence (Berkeley, University of California Press, 1967) című könyve, az első, amely a gandhista stratégia szisztematikus elemzésére vállalkozott. Raghavan Iyer: Moral and Political Thought of Gandhi (Oxford, 1973) című műve olyan következetes logikai rendszerbe foglalja Gandhi nézeteit, amilyenre valószínűleg a kiváló politikus maga sem lett volna képes. Az utóbbi években Nyugaton néhány egészen újszerű szemszögből próbálták megvilágítani a Gandhi-jelenséget. Martin Green irodalomtörténész szoros párhuzamot von a nagy orosz író, Tolsztoj és Gandhi között. (Tolstoy and Gandhi, Men of Peace) Green szerint mindkettőjük fontos közös vonása, hogy elvből ellenzik az erőszakot, a politikában az antiimperializmus szószólói. Magánéletükben és nyilvános szerepléseikben egyaránt arra törekedtek, hogy helyreállítsák az egyén megtépázott méltóságát a hatalmasra duzzadt államapparátussal és a birodalmakkal szemben. Green munkája izgalmas olvasmány, és megmagyarázza, hogy miért érzett egymás iránt ösztönös rokonszenvet Gandhi és Tolsztoj. A legújabb Gandhi-irodalom sajátossága, hogy az indiai politikus eszméit és tanításait igyekszik relevánssá tenni a mai politikai-társadalmi mozgalmak számára. Gene Sharp esszégyűjteménye: Gandhi as a Political Strategist (Boston, 1979) és a szerző Fighting with Gandhi című művei (New York, Harper and Row, 1984) ebbe a kategóriába esnek. A konfliktusok megoldására kidolgozott gandhista elmélet nemcsak a tudósok, hanem a közéleti személyiségek érdeklődésére is számot tart. Hatása jól kimutatható (volt) Martin Luther King mozgalmában az Egyesült Államokban, Albert Luthaliéban Dél-Afrikában és Danilo Dolciében Szicíliában. E politikusok írásai ugyancsak hasznos hozzájárulást jelentenek a Gandhi-irodalomhoz. Iyer nyomdokain halad Gly Richards, aki Gandhi eszméit főként a hindu filozófia hagyományaiba illeszti és olyan nyugati gondolkodókkal hasonlítja össze, mint Tillich és Wittgenstein. (The Philosophy of Gandhi: A Study of His Basic Idea) Richards könyve érdekes kísérlet az összehasonlító filozófia területén. Még nagyobb az érdeklődés Gandhi iránt Indiában, ahol több jelentékeny politikai mozgalom is a zászlajára írta a nevét. (így például a néhai Narayan Jayaprakash Sarvodaya mozgalma.) A Mahatma gondolatai Indiában már nemzeti kincsnek számítanak, ellentét csak abban mutatkozik, hogy miként értelmezzék őket. Egyesek azt a nemzeti politikust látják Gandhiban, akinek a szellemében ma is irányítják az országot s aki jóváhagyná a jelenlegi irányvonalat, mások viszont a radikális változásokért síkraszálló forradalmárt tisztelik benne. Az ötvenes években Gandhit elsősorban megfontolt, mérsékelt politikusként igyekeztek ábrázolni, az utóbbi évtizedben azonban a politológusok és közgazdászok egy jóval radikálisabb Gandhit állítanak a közvélemény elé. Az e vonatkozásban végbement változásokat tükrözik a közelmúltban tartott Gandhi szimpóziumnak az anyagai, amelyeket „Gandhi and the Contemporary World" cimmePjelentettek meg Delhiben. Néhány olyan intézmény is alakult, amely Gandhi eszméinek gyakorlati megvalósítását tűzte ki célul. így a benaresi Gandhi-intézet a falvak fejlesztésének terén kívánja hasznosítani a Mahatma útmutatásait. Hasonló feladatra vállalkozott a Delhiben létesített Gandhi-alapítvány is. Hozzá kell azonban fűzni: a radikális tábor még ezeket az intézményeket is gyanakvással szemléli. (A legjobb elemzés Gandhi radikális örökségéről Detlef Kantowsky tollából látott napvilágot, Sarvodaya címmel.) A cikk szerzője végül megállapítja: csak a jövő mutatja meg, hogy Gandhi tanai valóban megoldást kínálnak-e a harmadik világ gondjaira, amint azt sokan állítják. A kutatók többsége azonban főleg Gandhi egyéni nagyságát hangsúlyozza, noha implicite ebben is kétségkívül benne van a szociális-politikai dimenzió. Gandhi sok vonatkozásban ellentmondásos tevékenysége bizonyára még sokáig foglalkoztatja majd a tudományos kutatást. (The Journal of Asian Studies, 1984/2. 290—311. I.) E.
