Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Vitaülés Levédiáról és Etelközről (Bartha Antal) 155
BESZÁMOLÓ 167 ügyet, elismeri azonban a Don és a Donyec jelentőségét a honfoglaláskori történelmünknek Etelközt megelőző korszakában, fenntartásokkal, hasonló nézeten van Benkő Lóránd is. Györffy György határozottan a Don mellett foglal állást. Úgy vélem, nem tudjuk dokumentálni azt, hogy a Volga-Don-szükület következtében az Atil név átszármazott a Donra, mivel egy folyónak vélték őket. Amióta a skandináv Rusok, kazárok, volgai bolgárok, a 8—9. század fordulójától a Volgán és a Donon hajóztak, tudták, hogy a Volgán a Kaszpi-, a Donon pedig az Azovi-tengerre jutottak ki. Ismerték a Volga—Don-szükületet, a híres „volok" színhelyét, ahol hajóikat átvonszolták egyik folyóról a másikra. A helyszínt ismerők gyakorlati ismereteit összegző Jayhani nem tarthatta egynek a két folyót, ha ismeretei ilyen szinten álltak volna, Ibn Fadlan sohasem ért volna el a Volgai Bolgáriába. A Jayhani hagyományból merítő, helyszínt azonban nem ismerő földrajzírók teremthették meg a Volga—Don azonosságának hiedelmét, így kelt életre az Atil név átszármazása a Donra. Etelköz problémájának megoldásában kiváló eredményeket elért szerzők többségének állásfoglalásában ott lappang a felismerés, hogy a DAI keletkezésének idején és korábban, Etelköz nem volt pontosan határolt földrajzi és politikai fogalom. Egy hatalmas területnek az egésze és kisebb részei egyaránt viselték az Etelköz nevet. A visszatekintő hagyomány szemszögéből a részletek elvesztették jelentőségüket. A múlt eszményét őrző hagyomány azonban nem azonos a 950 táji magyar vezérek keleteurópai földrajzi és politikai ismereteivel. A Termacsuhoz és Bulcsuhoz hasonló előkelők 970-ben kitűnően ismerték Szvjatoszláv kijevi fejedelem országának, székvárosának helyét és céljait a Balkánon. Gábriel klerikus követjárásának idején a magyar fejedelmek igencsak jól emlékeztek alattvalóik előző lakóhelyére, azaz Etelköz színhelyére, ahol akkor már a besenyők éltek, mert erélyesen mondtak nemet a bizánci kormányzat javaslatára, hogy vegyék vissza Etelközt a besenyőktől. Gábriel követségének az időpontját a 10. század második évtizedére szoktuk feltételezni. A rákövetkező kettő, kettő és fél évtized alatt tökéletesen elfelejtődött volna Etelköz földrajzi helye? Felejtődött, de nem hétköznapi értelemben, a történelmi hagyományban homályosodott jelentősége, ez a felejtésnek sajátos módja volt. Természetesen, földrajzi névadásunk történelmének boncolgatásakor a Kárpátmedencében dokumentált magyar névadásnak a tipológiájából indulunk ki, azt vetítjük vissza a kelet-európai sztyeppére, mivelhogy a sztyeppe régi népeinek a földrajzi névadásban alkalmazott szabályait még a hézagosnál is gyatrábban ismerjük. Azt gondolom, hogy a földrajzi névadásunk honfoglalás előtti történelmének taglalásakor olyan hangsúlyváltást kell végrehajtanunk, amelyik kifejezi a földrajzi névadás feltételeinek másnemüségét a kelet-európai sztyeppén és a Kárpát-medencében. A Kárpát-medencében mások a tájegység, folyóköz méretek, mindez nyomot hagyott a névadás tipológiájában. A másnemüséget elvileg még akkor is hangsúlyoznom kell, ha a szabályok változását nem vagy alig tudjuk dokumentálni. Levédia és Etelköz földrajzi meghatározásának kísérleteikor nemcsak a magyar hagyomány sajátos emlékezethiányára, hanem a kelet-európai sztyeppe és a Kárpát-medence földrajzi viszonyainak másnemüségére is ügyelnünk kell.
