Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Vitaülés Levédiáról és Etelközről (Bartha Antal) 155
BESZÁMOLÓ 161 Tatary, Obra. Ebbe a kategóriába tartozik az Ugra, Wçgra alak is. Ide sorolódik az Qgrin alak is, ugyanis a valamely csoporthoz tartozást jelölő -in képző a szláv nyelvekben igen régi, ld. voin, celjadin. Király Péter arra int, hogy a népnév elemet tartalmazó földrajzi nevek segítségével még korai lenne akár vázlatosan is körülhatárolni a magyarok egykori lakóhelyeit. A Konstantin életrajz 860—861. táján a Krím délnyugati szegletében említ magyar csapatot. A Metód életrajz pedig 882 táján az Al-Duna vidékén tud egy magyar fejedelem szállásáról. A tanulmány végső következtetésként több tudományág képviselőit kéri fel együttműködésre, mert csak az vihet eredményre a magyarok egykori szállásföldjeinek meghatározásában. Aligha fogadható el, hogy egyetlen évszámhoz, 830-hoz kötődik a magyarok kiválása a kazár függésből, az önállósodás hosszabb folyamatban következett be. Orientalisztikánk és őstörténetírásunk nagy seniora, Ligeti Lajos is kifejtette véleményét a vitás, ellentétes nézeteket kiváltó Levédia és Etelköz ügyben. Ligeti Lajos méltatja a vita jelentőségét, elismeréssel adózik Harmatta János nézetének a DAI magyar történelemről szóló részeinek hármas forrásáról, de kisebb horderejű egyéb információkkal is számot kellene vetnünk, sajnálatos, hogy az ide vágó kutatások belátható időn belül nem valósulhatnak meg. Györffy György véleménye, miszerint céltudatos fejedelmi szándék következtében jelent meg Termacsu és Bulcsu a bizánci udvarban, megalapozott és fontos. A Termacsu név arról árulkodik, hogy a 10. század derekán, legalábbis a magyarság vezető rétegében, beszélték a kazár nyelvet, még virult a kabar-magyar kétnyelvűség. Bulcsu is kabar volt, mert karcha méltóságcíme jelzi a kabarok részvételét a hatalomban. A karcha szó rendhagyó török etimológiája, kabar eredete mellett szól. Levédia bizánci eredetű földrajzi neveink sorába tartozik, indokolt Levédia ejtése és írása, sőt a korábbi Lebédia ellen sem lehet szót emelni, amiként a régi, nem értett Géza, Zoltán olvasatok is polgárjogot nyertek. A puszta személynevekből létesült helynevek adományozása, feltehetően, nemcsak a 9. században, hanem jóval korábban már szokásban volt. Kelet-Európa egynémely török népeinek körében e sajátos névadásnak az emlékei máig élnek. Személynévből azonban sohasem képeztek nagy területet vagy országot jelölő nevet. Egyetértően nyilatkozik Ligeti Lajos arról a vélekedésről, hogy Levedi szűkebb szállásbirtoka környékén kell keresni a magyar törzsek szállásföldjét. Levédia lokalizálása újabban a DAI 38. fejezete alapján történik, a kísérletek a Chidmas-Chingilos folyónévre épülnek. És ebben a vonatkozásban Benkő Lóránd, valamint Harmatta János jeles tanulmányai értékes haladást jelentenek. Van azonban néhány problematikus pont: a Chidmas-Kodüma azonosításban az a szépséghiba, hogy nem a Chidmasból magyarázza a Kodümát, hanem megfordítva. A baj még az, hogy az azonosításhoz megkívánt szabályokat még e fordított folyamatban is csak némi erőszak útján sikerül biztosítani. Amennyiben azonban a Chidmas-ban valóban a Khidmant töve lappang, akkor az Harmatta János legszebb alán szófejtése. Ligeti Lajos szaporítja is Harmatta János példatárát. A 11 Századok 87/1
