Századok – 1987

KÖZLEMÉNYEK - Rózsa Mihály: A Népszövetség menekültügyi tevékenysége 134

148 RÓZSA MIHÁLY vonatkoznak, de az elfogadó kormányok kiterjeszthetik érvényét más menekültcsoportokra is (így pl. a francia kormány a spanyol köztársasági menekültekre is kiterjesztette az egyezmény érvényességét később). Az egyezmény legfontosabb pontjai a következők: — az aláíró kormányok kötelezik magukat, hogy a területükön tartózkodó menekülteket ellátják Nansen-ûtlevéllel, amelyben szerepel a visszatérési klauzula is, — a menekülteket csak akkor utasítják ki, vagy nem fogadják be, ha ezt a nemzetbiztonság vagy a közrend védelme indokolja, — a menekültek személyi státusát a befogadó ország jogrendszere határozza meg, — a menekültek a bíróság előtt és adóügyi kérdésekben azonos elbánásban részesülnek a befogadó ország állampolgáraival, — a menekülteket méltányos módon munkához juttatják, és 3 évi egyhelyben tartózkodás után velük szemben mindenféle, foglalkoztatással kapcsolatos megszorítást feloldanak, — társadalombiztosítási és oktatási téren legalább olyan elbánásban részesülnek a menekültek, mint az országban élő külföldiek, — azokat a jogokat és előnyöket, amelyeket a külföldieknek csak kölcsönösségi alapon biztosítanak, a menekültek megkaphatják.5

3 A menekültek tehát először jutottak nemzetközi egyezmény által szentesített valódi jogokhoz. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy csak egyes menekültcsoportokról és egyes országokról volt szó — de az eredmény akkor sem lebecsülendő. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy milyen gazdasági és politikai körülmények között dolgozott a harmincas években a Népszövetség és a Nansen Iroda. A menekültügyi munkát több tényező nagy mértékben hátráltatta. Az egyik legfontosabb a gazdasági világválság volt, amely szinte lehetetlenné tette a menekültek munkához jutását. A fentebb ismertetett egyezmény sem kötelezte a befogadó országok hatóságait, hogy biztosítsanak munkát a menekülteknek, csak a korlátozásokat csökkentette. Számos országban — ajánlásoktól és egyezményektől függetlenül — feszültség alakult ki a dolgozó menekültek és a helyi munkanélküliek között, és ez gyakran oda vezetett, hogy az előbbieket elbocsátották, hogy helyükre az utóbbiakat felvehessék. A munkanélküli menekülteket viszont több országból kiutasították, és csak kevés helyen fogadták be őket. Ilyen esetekben a Nansen Iroda helyi képviselőjének beavatkozására volt szükség — nem mindig sikerrel. A gazdasági depresszió következtében a humanitárius szervezetek kasszája is kiürült, így a közvetlen segélyezés lehetőségei alaposan megcsappantak. A következő tényező a Népszövetség általános válságával függött össze. A különböző jobboldali rendszerek megerősödése és a háborús konfliktusok számának növekedése szinte „vegytisztán" kimutatta a Népszövetség tehetetlenségét, az ún. „kollektív biztonság" elméletének és gyakorlatának hiábavalóságát. A Népszövetség "A teljes szöveget lásd Simpson: i. m. 566—592.