Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - James; R. R.: Anthony Eden. Schuckburgh; E.: Descent to Suez: Diaries 1951-56. (Ism.:H. Haraszti Éva) 1277
1277 TÖRTÉNETI IRODALOM a kötet nagyon könnyen kezelhető, és a társadalomtudományok mindegyikére nyújt anyagot. Nyilván az ukrajnai balkanisztika viszonylag kései megindulásával függ össze, hogy Albániának nem jutott külön fejezet. Egészében nagyon hasznos kézikönyv, érdemes rá felhívni a figyelmet. Niederhauser Emil R. R. JAMES ANTHONY EDEN. London, 1986. 665 I. E. SHUCKBURGH DESCENT TO SUEZ: DIARIES 1951—56. Ed. by J. Charm ley. London, 1986. A SZUEZI PARTRASZÁLLÁS: NAPLÓFELJEGYZÉSEK 1951—56. A szuezi válság 30 éves évfordulója alkalmából Oxfordban nemzetközi konferenciát tartottak, számos napi és hetilapban cikkek, tanulmányok tömege látott Londonban napvilágot, és több munka jelent meg. Ezek közül különösen kcttö váltott ki érdeklődést és nem is véletlenül. A jeles életrajzíró-történész, Robert Rhodes James, Anthony Eden akkori miniszterelnök új vonásokkal gazdagított megrajzolására vállalkozott. Sokan úgy vélték, Eden rehabilitálása volt a szerző feladata, hiszen a számos múltbeli Edenportré mellett 1981-ben jelent meg egy igen részletes életrajz David Carlton tollából. Miért volt szükség egy újabb Eden-kötetre, ha nem rehabilitálásról volna szó? James viszont úgy vélte, hogy elegendő új hivatalos és családi anyag birtokában, újból szemre kell vételezni történelmi távlatban Eden személyét és tevékenységét. A hivatalos iratok 1956-ról már hozzáférhetőek, és így Eden szerepe a szuezi válságban jobban megítélhető, mint valaha. James kerek, egész történetet nyújt Edenről, de a mintegy 600 oldalas könyv egy harmada foglalkozik Szuezzel. Az angol történelemben járatos és az angol politikai személyiségek ismeretével felvértezett angol olvasóközönségnek nem sok újat nyújthatott a fiatal Eden etoni éveinek leírása. Talán nem ennyire köztudott, hogy Eden Oxfordban perzsa és arab irodalmat tanult. Eden az első világháborúban mint katonatiszt bátran helytállt, holott mint civil inkább ideges, problémázó, anyagi hátteréért is aggodalmaskodó fiatalember volt. Eden vonzó és taszító karakterjegyeiről a kortársak is mind megemlékeztek, ő maga is tudatában volt kellemes megjelenésének és kiegyensúlyozatlan temperamentumának. 38 éves korában lett külügyminiszter. Eden tisztában volt a fasizmus és a nácizmus borzalmaival, Chamberlainnel való emlékezetes ellentéte is ebből adódott 1938-ban, s mint ismeretes, Eden lemondásával végződött. Churchill viszont — akinek eleinte nem volt kedvező véleménye Edenről — 1940-ben, a háború kritikus időpontjában választotta őt hadügyminiszternek, s igen bizalmas, kevesek számára fenntartott feladatokkal látta el, illetve avatta be azokba. Eden 1941—45 között mint külügyminiszter remekül dolgozott együtt a munkáspárti vezetőkkel, Bevinnel, Attleeval, s egyidejűleg kritikus volt saját pártja, a konzervatívok felé. Tette ezt Churchillhoz hasonlóan, bár nem mindig vele egyetértésben. A háború utáni munkáspárti kormány külügyminiszteréről, Bevinről ezért mondták, „íme Anthony (Eden) milyen kövér lett". Ideológiailag a konzervatív Eden és a munkáspárti Bevin valóban közel állt egymáshoz. Mindketten rosszul ítélték meg Anglia háború utáni szerepét, mindketten a nyugat nagy defenzív összefogását hirdették Amerikával szoros szövetségben. Talán Bevin nem volt annyira beavatkozást sürgető, impulzív alkat, mint Eden, s ez az impulzitás talán részben magyarázza Eden szuezi magatartását. Az Attlee-kormány bukása után 1951-től Eden ismét külügyminiszter. James érzékelteti, hogy Edennek szerepe volt az Angol—Iráni Olaj Társaságot államosító Muszadeg megbuktatásában. Ez, mintha Szuezhez lett volna előjáték, intő jel. Edent annyira idegesítette Nasszer politikája, hogy személy szerint
