Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
AZ OSzDMP ÉS A NEMZETISÉGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSE 121 Szurenyin-Saumjan határozati javaslata elvetése ellenére ismételten azt mutatta, hogy a Bunddal való egyesülés során gyakorlati megfontolások által motivált kompromisszum született, amit mindegyik fél átmenetinek tekintett, s ami nem jelentett lemondást a párt programjáról és szervezeti alapelveiről. A Bund és az OSZDMP egyesülését, akárcsak a lengyel és a lett párt csatlakozását a forradalom sikerre vitele követelte meg. A kidolgozott szerződések valódi értékét és tényleges jelentőségét viszont csakis gyakorlati alkalmazásuk, megvalósításuk bizonyíthatta; — elfogadásuk mindenesetre kedvező kiindulópontul szolgált a továbbiakra nézve.129 Az OSZDMP és a nemzetiségi pártok egyesülésének jellege, következményei Az OSZDMP IV. kongresszusának összehívására azért került sor, hogy megteremtse a frakciók és nemzetiségek szerint szétforgácsolt oroszországi szociáldemokrata mozgalom szervezeti és taktikai-politikai egységét. A cárizmus elleni összpontosított támadás érdekében erre feltétlenül szükség volt, s ebből az elsődleges szempontból kiindulva tették meg az érintettek első határozottabb közelítő lépéseiket 1905 november-decemberben, tehát még a decemberi fegyveres felkelést közvetlenül megelőző időszakban, háttérbe szorítva fennálló nézeteltéréseiket. A moszkvai munkások fegyveres megmozdulásának leverése ugyanakkor a pártegység szempontjából is új, felemás helyzetet teremtett. Az erősödő kormányreakció közepette, valamint az első Állami Duma összehívásának előestéjén kiéleződtek a bolsevik és a mensevik frakció ellentétei a decemberi felkelésnek, a forradalom további menetének, az Állami Duma szerepének értékelése kapcsán. S bár az egyesülés megvalósítása nem került le a napirendről, már a kiélezett frakciós harc nyomta rá bélyegét magának az egyesülési kongresszusnak a tevékenységére is, ahol a már jelzett bolsevik-mensevik erőviszony határozta meg a legfontosabb kérdésekben kialakított álláspontokat.130 A kongresszus mensevik erőfölény jegyében zajlott le, a legtöbb 129 Az OSZDMP és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesüléséről lásd még T. Ju. Burmisztrova i. m. 170—171.; L M,-ov: Szocialgyemokratyija 1905—1907 gg. i. m. 616—617. és Leonard Schapiro: The Communist Party of the Soviet Union. London 1978. 73—77. 130 y arencova i. m. 68—69. A bolsevik Zelikszon-Bobrovszkaja, aki a kérdéses időszakban aktiv forradalmi tevékenységet végzett Moszkvában, így emlékszik vissza az akkori bolsevik-mensevik viszonyra: „Nem volt könnyű a munkánk akkoriban. A mensevikek, akik 1905 harcos októberi-decemberi napjaiban mensevik természetük ellenére kénytelenek voltak ideiglenesen velünk haladni, a felkelés veresége után egy pillanat alatt visszatértek saját természetükhöz, és megkezdődött e rövid bűnbeesés buzgó levezeklése az egész bolsevik forradalmi taktika kritikája révén... A pártszakadás nem fért bele az eleven élet keretébe, mely parancsolóan követelte az egységes proletárfrontot. A felkelés előestéjén egyes helyeken föderativ bizottságok alakultak, néhol még a bolsevikok és a mensevikek teljes egyesülése is végbement. Létrejöttek a feltételek az egyesülési pártkongresszus összehívásához. A kongresszus előkészítésének döntő napjai egybeestek a moszkvai felkelés vereségével. így egyfajta szakadás állt elő: folytatódik a felkészülés az egyesülési kongresszusra és egyidejűleg mind élesebb nézeteltérések érlelődnek a mensevikekkel a taktika fő kérdéseiben (a felkelés értékelése, az Állami Dumához való viszony stb.)." — C. Bobrovszkaja (Zetikszon) : Zapiszki podpolscsika (1894—1917). Moszkva 1957. 75—76.
