Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség felszámolására irányuló hatósági elképzelések és intézkedések az ellenforradalmi Magyarországon 1119
1122 BAK.SAY ZOLTÁN munkásság engedélyezett és ellenőrizhető gyűlésein forradalmi hangulatok kapjanak lábra, mert a helyzetet értékelni tudó, mérsékelt tábor, ellensúlyozna — előreláthatóan — minden olyan kitörést, amely az egész gyülekezetre nézve csak káros eredménnyel járna."1 1 A jelentés készítői a továbbiakban kifejtették, hogy a mérsékelt gyülekezési jogot már csak azért is meg kellene adni a munkásoknak, hogy saját maguk cáfolják meg a külföldnek azt a határozott meggyőződését, hogy Magyarország egész lakossága ,,lelkes bolseviki és csak a legkíméletlenebb rendőri és katonai elnyomás tartja a hangulatot féken".1 1 (Kiemelés: B. Z.) A Szociálpolitikai Ügyosztály szerint a több oldalról nyert információk azt mutatták, hogy számottevő mérsékelt tábor található az MSZDP-n belül és figyelembe véve továbbá a hallei és a toursi példákat, az olasz és az angol szocialista pártokban végbement két- és háromfelé szakadásokat, amely valószínűleg a magyar pártban is bekövetkezik, célszerű lenne módot adni a munkásságnak arra, hogy megcáfolják „a külföld által táplált balhitet".13 A jelentést tevők szerint, ami az Arbeitsgemeinschaft másik elemét, a munkaadókat illeti, a GYOSZ részéről bizonyos húzódozás volt észlelhető, de véleményük szerint, ha a kormány kellő nyomatékkal lép fel, feltétlenül elháríthatok az akadályok. A javaslattevők szerint a munkaközösség megvalósításában lesznek nehézségek, „de az az érdek, amely az összes munkáspártoknak, a munkaadóknak és a kormánynak ez irányú közös munkájához fűződik, megérdemli a fáradságot, hogy vele foglalkozzunk".14 A Szociálpolitikai Ügyosztály azt is kifejtette jelentésében, hogy az Arbeitsgemeinschaft működésétől elsősorban nagy erkölcsi hatás várható, úgy az érdekeltek, mint a közvélemény irányításában. Az ellenfelek közelebb jönnének egymáshoz, a közvélemény viszont megnyugvással látná, hogy a munkásság minden rétege komolyan „részt vesz a nemzetfenntartó munkában, s bekapcsolódik az ország közös nagy érdekeinek szolgálatába". Ez ismét a kormány helyzetét könnyítené meg "a munkássággal való tárgyalások esetleges későbbi felvételénél". Mindent egybevetve, írták a jelentéstevők, az „Arbeitsgemeinschaft olyan előnyökkel biztat, hogy megvalósítását legalábbis meg kellene próbálni. Célszerű lenne evégből a munkásság és a munkaadók képviseleteit közös értekezletre egybehívni".15 Végül a Szociálpolitikai Ügyosztály jelentése ismertette a szomszédos Ausztriában törvénybe iktatott munkanélküliség elleni biztosítási segély újabb felemelését. Kétségbe vonta, hogy a segélyezett munkások „törni fogják magukat a munka után". Mondván, hogy „a munka nélküli jövedelem iránt való előszeretet nem kapitalista privilégium". Sőt kijelentette, hogy „ez a döntő lélektani érv a kommunizmus rendszere ellen is", mivel „ahol mindenkit az állam tart el — mondotta egy szellemes 11 Uo. 12 Uo. 13 Uo. 14 Uo. 15 Uo.
