Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
AZ OSzDMP ÉS A NEMZETISÉGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSE 113 elvről." Litvinov elkerülhetetlennek tartotta a föderációs jellegű szervezeti kapcsolat érvényesülését abban az esetben, ha — ahogy ezt a szabályzat megengedi — a Bund megtartja saját helyi szervezeteit. A bizottsági tervezet helyett ő egy olyan megegyezést javasolt, mely szerint a Bund ügy lép be az OSZDMP-be, hogy szervezetei a demokratikus centralizmus alapján összeolvadnak az OSZDM P szervezeteivel. Ettől a megoldástól remélte a párt szervezeti kérdésben kialakított elvi álláspontjának érvényesülését, és egyúttal széles körű felhatalmazást akart adni a Központi Bizottságnak az összeolvadás átmeneti formáinak megvalósítására, melyek amúgy is magukon kell hogy viseljék a kompromisszum nyomait." A plenáris vitát megelőzően a bundista Liber (M. I. Goldman) számára is mód nyílt pártja álláspontjának felvázolására. Beszédében ő mindenekelőtt arra utalt, hogy milyen hatalmas politikai jelentőséggel bír a lengyel és a lett párttal végrehajtott fúzió, ami tükrözi az oroszországi szociáldemokráciának az utóbbi időben bekövetkezett „kolosszális növekedését". Éppen ebből a szempontból kérdőjelezte meg viszont Litvinov állítását, miszerint a Bund csatlakozásának nincsen ilyen politikai súlya. Felszólalásában hivatkozott a zsidó pártnak az oroszországi szociáldemokrácia fennállása során szerzett történelmi érdemeire, valamint arra, hogy már az I. OSZDMP-kongresszus is úgy tekintett a Bundra, mint a zsidó proletariátus szervezetére. Úgy vélekedett, hogy a II. kongresszuson bekövetkezett szakadás óta élesen megváltoztak azok a körülmények, amelyek a szervezeti kérdés akkori megoldását motiválták: a szociáldemokrácia hatalmas növekedése immár szükségtelenné teszi, hogy az egyedülálló szociáldemokrata szervezetek vagy a kusztárkörök kritériumaival közeledjenek a szervezeti kérdéshez. Az 1903 után végbement fejlődésben a Bund állásfoglalásait látta igazolódni, s kereken kimondta: „А II. kongresszus óta eltelt idő tapasztalata megerősített bennünket abban, hogy mi álltunk és állunk jelenleg is a teljesen helyes elvi állásponton."100 Beszéde során Liber kifejtette, hogy bár a Bund elvi pozíciói nem változtak, megváltozott a politikai szituáció, bekövetkezett egy viharos forradalmi időszak, ami közeledésre és engedményekre sarkallta a zsidó szociáldemokráciát. Felhívta a jelenlevők figyelmét arra a tényre, hogy pártjának 1906 áprilisi konferenciája csak nagyon szoros szavazás eredményeként, 19:17 arányban fogadta el az „egyetlen képviseletről" való lemondást, ami azt is jelzi, hogy hiábavaló a bundista szervezetek gyors felolvadásában reménykedni. Nem tagadta ugyan az oroszországi proletariátus közös osztályharcának fontosságát, de úgy vélekedett, hogy amikor ez az osztályharc minden irányban kifejlődik, egyúttal egyre inkább nemzetiségenként individualizálódik. Elismerte az erős egységes párt létrehozásának szükségességét, de szerinte ennek a pártnak tükröznie kell az egyes nemzetiségek körében folyó konkrét harcot: „. . . össze kell kapcsolni az individualizálódás elvét azzal az általános szabályozó elvvel, amit az egységes osztálypárt létezése határoz meg."101 99 Litvinov beszédét lásd uo. 424—426. 100 Uo. 427. 101 Uo. 429. 8 Századok 87/1
