Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Majoros István: A keleti front és Oroszország a francia politikában (1917. II.-1918. X.) 1101
1116 MAJOROS ISTVÁN a keleti frontot a Fehér-tengertől a Kaszpi-tengerig terjedően. Ennek szükségességét a súlyos oroszországi helyzettel indokolja : északon megakadt az antant előrenyomulása Vologda és Viatka felé; az ország középső részén már hónapok óta a csehek viselik a német—bolsevik támadások súlyát, ezért helyzetük kritikus; a Kaukázus és Perzsia felől pedig a törökök akadályozzák az angolok előrehaladását a Kaszpi-tenger irányába. A dokumentum szerint a keleti front magját a cseh hadseregnek kell alkotni, de ehhez szükséges az antant segítsége is, melyet három irányból tehet meg: 1. Szibérián keresztül, s ez a legfontosabb irány, mert a csehekkel való kapcsolat, s az ellátásuk csak e térségen át biztosítható. Másrészt a cseh hadsereg támogatására az omszki kormány alatt szerveződő orosz erők, valamint a japán csapatok is felhasználhatók. 2. Arhangelszk, 3. a Kaszpi-tenger irányából. Bár e két utóbbi másodlagos az előzőhöz képest — az antantnak nem volt lehetősége mindhárom irányban egyforma támogatást adni —, mégis valamennyi térségben az erőfeszítéseket egyszerre kell megtenni — hangsúlyozza Clemenceau. A francia miniszterelnök ezután az egyes antant hatalmaknak a keleti front létrehozásában betöltendő szerepét vázolja fel. Megítélése szerint egyedül Japán van abban a helyzetben, hogy a transzszibériai vasút mentén jelentős erőket dobjon át Oroszország nyugati részére. Ezzel egyrészt biztosítható a terület megszállása, másrészt arra is lehetőség nyílik, hogy az egész cseh hadsereg a Volga térségében egyesüljön. Amerika szerepe: részvétel a transzszibériai vasút elfoglalásában és Szibéria pacifikálásában. Angliának az észak-oroszországi hadmüveletek irányítását szánta, s azt, hogy a Kaszpi-tenger vidékén és Dél-Oroszországban hajtson végre akciókat. Franciaországnak a cseh erők irányítását tartotta fenn. Végül a levél befejezéseként arra kéri a külügyminisztert, tegye meg a szükséges lépéseket a brit, az amerikai és a japán kormányoknál, hogy az ismertetett program alapján végleges egyezmény születhessen a közös akcióhoz. Ezt az utóbbi mozzanatot azért tartottuk fontosnak megemlíteni a levélből, mert nem csupán egy diplomáciai befejező formuláról van szó, hanem arról, hogy e tervezet csupán a francia elképzeléseket tükrözi, s ehhez meg kellett szerezni a többi kormány támogatását. Ez pedig nem volt könnyű, mivel az oroszországi akciókat illetően nézeteltérések voltak az egyes kormányok között. Mindenekelőtt Japán és az Egyesült Államok között a szibériai politikával kapcsolatban. Márpedig nélkülük — s különösen Japán nélkül — a francia elképzeléseket nem lehetett megvalósítani, s ezt Clemenceau levele is világosan tükrözi. Mielőtt Clemenceau-nak az egy hónappal későbbi levelét (1918. október 23-i keltezésű) megvizsgálnánk, melyet ugyancsak a külügyminiszternek címzett, röviden meg kell néznünk azokat a határozatokat is, melyeket a francia kormány és a vezérkar október elején hozott a szovjetellenes intervenció előkészítésével kapcsolatban. A kormány intézkedései a Szövetséges Keleti Hadsereg (Armée Alliée en Orient) átszervezésére irányultak, hogy ebből hozzák létre azt a Dunai Hadsereget (Armée du Danube), melynek szerepet szántak Szovjet-Oroszországban is. Az átszervezéssel
