Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
A SALAZAR-DIK.TATÚRA 1093 birodalom a portugál gazdaság alapelemévé vált, a nemzetközi elszigeteltség pedig messze az uralkodó körökön túlterjedő nacionalizmust gerjesztett. Volt is lehetőség viszonylag független döntésre: Portugáliában magában sem volt valamennyire is számottevő antikolonialista közvélemény, még kevésbé olyan jelentősebb politikai csoport, amely a vezetésre egyidejű, meghatározó nyomást tudott volna gyakorolni; érdemi közvetlen külső nyomás sem érte az országot; a „gazdasági nacionalizmus" bizonyos mértékű függetlenedést eredményezett, így Salazar képes volt vállalni a háborút a nemzetközi imperializmus pillanatnyilag uralkodó tendenciája ellenében; a felhalmozott tartalékok lehetővé tették az azonnali hadjárat — ha nem is egy elhúzódó háború — finanszírozását. És Salazar úgy is vélte: ha maximálisan mozgósítja erőit, egyetlen megtorló hadjárattal felszámolhatja a felkelést. A felkelés kirobbanásakor az általános vélemény az volt, hogy a birodalom gyorsan összeomlik, s ezt a fasizmus azonnali bukása követi, a portugáliai erőforrások hiánya, a nyugati szövetségesek kompromisszumra ösztönző nyomása és az afrikai nacionalizmus feltételezett ereje miatt.86 A salazarista elképzelés nagymértékben a harcok alakulásától függött. Az 1961 májusában megérkező portugál csapatok szeptemberig visszafoglalták, illetve megtisztították Észak-Angolát. A megtorló hadjárat során 20—60 ezer afrikait öltek meg (befejezve a néger elit UPA által megkezdett megsemmisítését), és 2—300 ezer afrikai menekült Belga-Kongóba. Az UPA visszavonult Léopoldville-be. Az őslakos politikai vezetők számára felállították a hírhedtté váló koncentrációs táborokat. A nemzetközi és a hazai közvélemény az eseményeket az angolai nacionalizmus bukásaként könyvelte el.8 7 A több szempontból a független Angola útjára is kiható vereséghez a portugál hadsereg mennyiségi és minőségi fölénye mellett hozzájárult az UPA és az MPLA már fegyveres konfliktusokba torkolló ellentéte. Ezeket az 1962-ben az MPLA élére kerülő nagy kompromisszumkészségü Agostinho Neto sem tudta elsimítani, sőt mozgalma 1963 végére gyakorlatilag széthullott (Léopoldville-ből pedig távoznia kellett). Az UPA ugyan 1962-ben Angolai Nemzeti Felszabadítási Front (Frente Nációnál de Libertaçào de Angola = FNLA) néven újjászerveződött, sőt léopoldville-i emigráns kormányát a következő évben az Afrikai Egységszervezet ( AESZ) az angolai nép kizárólagos képviselőjének ismerte el, katonailag azonban nem volt jelentős. Portugália tehát leverte a fegyveres felkelést. 3. A konszolidáció Az angolai hadjárat elvitte a II. fejlesztési terv alapját: a katonai kiadások 1960-ról 196l-re abszolút értékben több mint másfélszeresükre, az állami kiadások arányában 26,7%-ról 35,3%-ra, a nemzeti össztermék, a GNP 4,5%áról 6,9%-ára 86 Graham-Makler i. m. 75. 87 Burchett i. m. 113.
