Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
1088 PÁN DI LAJOS Serra és António Sérgio vezette katolikus baloldali, illetve liberális civil ellenzékkel (pár napig a PCP is tagja volt). Programja szerint a rendszer erőszakos megdöntésével felszámolják a hatalmi szerveket és az erőszakapparátust, eltörlik az 1933-as alkotmányt. A teljhatalom a mozgalom juntájának kezébe kerül, amely biztosítja a szabadságjogokat, és ideiglenes kormányt alakít. A másfél éves átmeneti időszak végén általános választással létrehozott nemzetgyűlés veszi át a teljhatalmat, és dönt az ország jövőjéről.70 Az MMI 1959. március 11—12-ére tervezett hatalomátvételét azonban a PIDE és a Portugál Légió titkosszolgálata meghiúsította, vezetőit letartóztatták, leváltották vagy áthelyezték. Kompromisszum nélküli erőszakkal lépett fel Salazar a gyarmatokon, megrettenve a fekete-afrikai felszabadító harcok sikereitől, különösen Belga-Kongóban, ahol az 1959. januári leopoldville-i tüntetés és tömegmészárlás után a belga király alapvető reformokat ígért. A belső feszítőerőkkel párosuló külső nyomás nem maradt hatás nélkül a portugál gyarmatokra sem: 1958—59-től már számolni kellett az afrikai lakosság mozgalmaival. Az indulástól megosztott angolai mozgalmak közül az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (Movimento Popular de Libertaçâo de Angola = MPLA) kipróbált forradalmi demokrata vezetőkkel alakult meg Luandában 1956 végén, határozott antiimperialista programmal. A rivális csoport ugyancsak 1956-ban, Léopoldville-ben jött létre, s Holden Roberto vezetésével 1958 végén vette fel az Angola Népeinek Szövetsége (Uniäo das Populaçôes de Angola = UPA) nevet. Guineában a marxista képzettségű Amilcar Cabrai vezette párt 1956 szeptemberében alakult meg a fővárosban, radikális antiimperialista programmal. Nevének Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjára (Partido Africano da Independência daGuinéeCabo Verde = PAIGC) változtatásával 1960-tól magára vállalta a szigetek képviseletét is. Mozambik első számottevő szervezeteit viszonylag későn, 1960—61-ben emigránsok és külföldön dolgozó vendégmunkások eleve emigrációban alakították meg. A PIDE 1957 őszén teijesztette ki tevékenységét a gyarmatokra, 1959 március— áprilisában és júliusában tömeges letartóztatásokat hajtottak végre, s az anyaországi katolikusokat is tiltakozásra késztető kínzások után Portugáliában és a gyarmatokon futószalagon követték egymást a látványos és kisebb perek: csak 1959-ben négyezer politikai jellegű ítéletet hoztak, ebből 1600-at a PIDE kezdeményezésére.11 A gyarmati lakosság békés megmozdulásaira véres terrorral válaszoltak, melynek csúcsa Guineában a pidjiguti (1959. augusztus), Mozambikban a muedai (1960. június), Angolában a catetei (1960. július) vérengzés volt. E lépések következtében a felszabadító szervezetek meggyengültek, a gyarmati kérdés politikai megoldásának feladására és emigrációba kényszerültek: az MPLA Léopoldville-be, a PAIGC Conakryba, a mozambiki mozgalmak pedig Dar es-Salaamban tömörülve 1962 70 Rodrigues—Borgia—Cardoso i. m. 168—9. 71 Bővebben ld. Maslowski, R- Der Skandal Portugal. München, Carl Hanser, 1971. 269.
