Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
1080 PÁN DI LAJOS országokban, amelyek termelésében a portugál gyarmatok Afrika élvonalában voltak. Emelte a gyarmatok értékét a régebben vagy újonnan felfedezett nyersanyagkincsek (kőolaj, vasérc) kitermelésének megkezdése 1957 táján a külföldi monopóliumok segítségével. Az ország pénzügyi helyzete így összességében stabil volt; arany- és valutatartaléka 1938—55 között kilencszeresére nőtt, és az ötvenes évek közepén közel kétszerese volt Spanyolország és Görögország együttes készletének ; az escudo a tőkés világ egyik legstabilabb valutája lett (1949 óta nem értékelték le). Az ötvenes évek második felére már nemcsak arról volt szó, hogy a mintegy évi százmillió dolláros gyarmati bevételből szélesebb csoportok részesedtek, hanem a birodalom első ízben gazdaságilag jövedelmezővé, sőt a tőkés újratermelés elengedhetetlen feltételévé és lényegi összetevőjévé vált — ami azelőtt soha nem jellemezte Portugáliát, és ellentétes volt a világtendenciával. Míg ugyanis ekkor már a társadalmi termék egyharmada származott a gyarmatokról, a birodalom felbomlását közvetlenül megelőző években ez az arány Anglia esetében 1,5%, Belgiumnál 5% volt.5 1 A „gazdasági nacionalizmus" azonban kevés érzékelhető gazdasági-társadalmi változást eredményezett. Igaz, fontos új vonásként az ötvenes évek második felében a növekedés üteme már meghaladta a nyugat-európai átlagot, aminek következtében lényegében megállt az ország periferizálódása: míg az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1937-ben a tőkés Európa átlagának 38,6%-a, Dél-Európáénak 97,9%-a volt, 1960-ra ez az arány — némi visszaesés után — 37,7%-ban, illetve 96%-ban stabilizálódott.5 2 A külföldi konkurenciát kiküszöbölő és a monopóliumokat támogató korporatizmus és protekcionizmus következtében felgyorsult a monopolista koncentráció: a monopolszektor aránya a gyengén fejlett gazdaság sajátosságaként 1950—60 között 28-ról 67%-ra nőtt,5 3 és a monopóliumok és az állami intézmények összefonódásával már az évtized elejére-közepére megvalósult az adminisztratív állammonopolista irányítás. Ugyanakkor fennmaradt a kisüzemek tengere: a mezőgazdaságban a földterület 22,6%-án a — sokszor öt-hat nadrágszíjparcellából álló — kisbirtokok 88,3%-os, az iparban a dolgozók 34,3%-át foglalkoztatva a kisvállalatok 93,7%-os aránya. Az iparfejlődés üteme 1953—60 között elérte a magasnak számító 8,2%-ot. A világháború és a koreai háború konjunktúrája, valamint a „belső" piac lassan növekvő igényei miatt a hangsúly a könnyűiparon, valamint néhány alapiparág (papír, cement, vas és acél) kiépítésén volt. A mezőgazdaság 1953—60 között már stagnált (a búza termésátlaga a világméretű látványos javulás közepette alacsonyabb volt a két 51 Gecse i. m. 53. 52 Ehrlich E.: Nemzeti jövedelmek dinamikus összehasonlítása naturális mutatókkal. Közgazdasági Szemle 1968, 2. sz. 206. 53Magarelli, C.: Crisis of Convergence. Military Professionalism and Working Class Struggle. Portuguese Case Study. Washington, University Press of America. 1981. 62.
