Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
A SALAZAR-DIK.TATÚRA 1077 világméretű antifasiszta hullám láttán nagy reményekkel a rezsim legális megdöntése iránt. A választási visszaélések és a terror miatt azonban a nemzetgyűlési (1945, 1949, 1957) és az elnökválasztások (1949, 1951) küszöbén rendre visszavonni kényszerült jelöltjeit, akik csak az 1953-as nemzetgyűlési választásokon jutottak el néhány körzetben az urnákig, s szerezték meg a szavazatok 14—19%-át. A „demokratikus" módosítások ellensúlyozására a salazarizmus szaporodó számú féket épített a politikai mechanizmusba. A rezsim represszív milíciájaként tovább funkcionáló Portugál Légió mellett ennek alapvető mozgatója az 1945-ben Nemzetközi és Államvédelmi Rendőrség (Policia International e de Defesa do Estado - PIDE) néven modernizált politikai rendőrség maradt. Hatáskörét mind a többi elnyomó szerv, mind az állampolgárok felé kiterjesztették. Az 1945—47-es katonai összeesküvések adták az ürügyet a tiszti testület autonómiáját csökkentő 1947-es rendelet kibocsátására, amely leszögezte: „A kormány magának nyilvánítja azt a jogot, hogy elbocsássa a fegyveres erők azon tisztjeit, akik a fennálló intézmények iránt nem megfelelően teljesítik kötelességüket."42 A Közbiztonsági Tanács ugyancsak 1947-es felállításával pedig a rendőri szerveket: a Köztársasági Nemzeti Gárdát (GNR), a Közbiztonsági Rendőrséget (PSP) és a Pénzügyőri Gárdát (GF) rendelték a PIDE alá. A lakosság általános ellenőrzését tette lehetővé az 1945 áprilisától életbeléptetett ún. „megelőző biztonsági rendszabályok" sora. A legjelentősebb 1949-es rendelet minden elnyomó szerv kötelességévé tette az állampolgárok megfigyelését, s lehetővé az államellenességgel gyanúsítottak 1—3 éves internálását. Ugyancsak 1945-től fokozatosan emelték az előzetes letartóztatás idejét, végül egy 1949-es rendelettel 180 napra. A rezsim talán leghírhedtebb, 40.550. számú 1956. márciusi törvényerejű rendelete pedig gyakorlatilag lehetővé tette a politikai foglyok életfogytig börtönben tartását büntetésük letöltése után (amint ezt aztán Henrique Galvâo vagy Álvaro Cunhal példáján demonstrálni próbálták). A dolgozók szigorúbb ellenőrzését szolgálta a korporatizmus kiteljesítésének kísérlete: az új, 1956. évi korporációs statútum felgyorsította a tulajdonképpeni (ágazati) korporációk kiépítését. Salazar tehát 1945-től megerősítette az elnyomó apparátusra, mindenekelőtt a PIDE-re támaszkodó személyi hatalmát. Emellett — elsősorban a hadsereggel szemben — de facto tovább szélesítette a kormányfői hatáskört: Carmona 1951. áprilisi halála után az új köztársasági elnök Salazar jelöltje, Craveiro Lopes tábornok, a főtisztikar szürke tagja lett. Ettől kezdve a kormányfő számított az elnök protektorának. Végül 1955 júliusában Salazar — helyettesének kinevezve Marcelo Caetanót — kísérletet tett az utódlás biztosítására. A rendszer ideológiai alapjainak megszilárdítása keretében határozottabb formát kapott az apologetikus gyarmatosító ideológia, és megindult a harmincas évek „eredeti" salazarizmusának dicsőítése. Nőtt a katolicizmus befolyása is: az 195l-es 42 Graham-Makler i. m. 200.
